Hazafelé a szupervonaton: négyéves forma kis srác ült szemben az apjával és tökéletesebbnél tökéletesebb gondolatmeneteket produkált.
Például látott egy rossz autót a sínek melletti fűben.
- Ott egy teherautó! - majd kisvártatva aggódó képpel: - De hogy fog kijönni az útra?
Az apuka: - Az már csak roncs, nem fog kijönni.
- Miért?
- Mert régi, régen gyártották és nagyon sokat használták, már nem működik, elhasználódott.
A kisfiú, hosszas gondolkodás után, mint aki felfedezte az elmúlás általános elvét:
- Akkor majd a mi autónkkal is ... (itt látszott az arcán, hogy az elhasználódott szót nem tudja megismételni, de érti, mit jelent) ... ez fog történni?
Apja mosolyogva: - Hát ... egyszer majd biztosan.
Gyerek felszabadultan: - Akkor veszünk helyette egy másik zöld Fordot!
Eközben egy hatalmas almát forgatott a kezében, de nem ette, végül kiderült, hogy inkább nem kéri. Apja átvette tőle és enni kezdte, az alma gyorsan fogyott. A gyerek megállapította:
- Már milyen kicsi lett! - majd pár pillanat múlva: - A magot is megeszed? Pedig az nem finom!
Apuka: - Magában én sem enném meg, de így az almával együtt szeretem.
A gyerek ezen sokáig gondolkozott, látszott rajta, ahogy forognak odabent a kerekek - ez a magában enni, vagy együtt valamivel, úgy látszik, bonyolultabb, mint elsőre látszik. Megbeszélték, hogy apuka csak az alma szárát hagyja majd meg, mert az kemény és nem jó. Amikor idáig jutottak, a gyerek így szólt:
- Ha majd leszálltunk, keresünk egy szemetest és bedobjuk, ugye? - mindenesetre úgy nézett ki, magától egy darabig ez a kiskoma nem fog szemetelni, az biztos.
Például látott egy rossz autót a sínek melletti fűben.
- Ott egy teherautó! - majd kisvártatva aggódó képpel: - De hogy fog kijönni az útra?
Az apuka: - Az már csak roncs, nem fog kijönni.
- Miért?
- Mert régi, régen gyártották és nagyon sokat használták, már nem működik, elhasználódott.
A kisfiú, hosszas gondolkodás után, mint aki felfedezte az elmúlás általános elvét:
- Akkor majd a mi autónkkal is ... (itt látszott az arcán, hogy az elhasználódott szót nem tudja megismételni, de érti, mit jelent) ... ez fog történni?
Apja mosolyogva: - Hát ... egyszer majd biztosan.
Gyerek felszabadultan: - Akkor veszünk helyette egy másik zöld Fordot!
Eközben egy hatalmas almát forgatott a kezében, de nem ette, végül kiderült, hogy inkább nem kéri. Apja átvette tőle és enni kezdte, az alma gyorsan fogyott. A gyerek megállapította:
- Már milyen kicsi lett! - majd pár pillanat múlva: - A magot is megeszed? Pedig az nem finom!
Apuka: - Magában én sem enném meg, de így az almával együtt szeretem.
A gyerek ezen sokáig gondolkozott, látszott rajta, ahogy forognak odabent a kerekek - ez a magában enni, vagy együtt valamivel, úgy látszik, bonyolultabb, mint elsőre látszik. Megbeszélték, hogy apuka csak az alma szárát hagyja majd meg, mert az kemény és nem jó. Amikor idáig jutottak, a gyerek így szólt:
- Ha majd leszálltunk, keresünk egy szemetest és bedobjuk, ugye? - mindenesetre úgy nézett ki, magától egy darabig ez a kiskoma nem fog szemetelni, az biztos.
2 megjegyzés:
Biztos, hogy jó nevelést kap a gyerkőc.
Igen, az biztos, apuka is normálisan beszélgetett vele, nem volt terhére a gyerek, a gyerek pedig egy pillanatig sem unatkozott, mindig volt témájuk.
Megjegyzés küldése