Az esti teljes letargiámban, amikor már az élettől is elment a kedvem és a nagy értelmetlenség érzésétől kimerülve éppen elaludtam, bejött egy telefon a legjobb pillanatban. Munkahelyi kirándulásra hívtak 21-dikére. És hova? Ahova már régóta szeretnék menni, de mint nemrég említettem, megszüntették a vonatokat és csak busszal tervezhettem - szóval, Kalocsára mennek. Tehát megyek Kalocsára, először velük, aztán egyszer majd egyedül is, mert azért nekem ott csöndre és magányra is szükségem lesz, az pedig csak egyedül lehetséges. De addigra már legalább lesz helyismeretem.
A faluközpontból pedig még mindig idehallatszik a zene, pedig most már folyamatosan szakad az eső. Csak essen, szép lassan, sokáig, mert tragikusan száraz a föld.
A tévében pedig éppen a tengerből kimászó Julia Roberts próbálja Nick Nolte hátához tapadva elrejteni bájait egy váratlanul előbukkant cserkészcsapat elől, de nem sikerül. Most akkor vagy megnézem ezt a filmet, amiről azt se tudom, mi a címe, vagy lefekszem és alszom. Azt hiszem, az utóbbi lesz, jóccakát!
A faluközpontból pedig még mindig idehallatszik a zene, pedig most már folyamatosan szakad az eső. Csak essen, szép lassan, sokáig, mert tragikusan száraz a föld.
A tévében pedig éppen a tengerből kimászó Julia Roberts próbálja Nick Nolte hátához tapadva elrejteni bájait egy váratlanul előbukkant cserkészcsapat elől, de nem sikerül. Most akkor vagy megnézem ezt a filmet, amiről azt se tudom, mi a címe, vagy lefekszem és alszom. Azt hiszem, az utóbbi lesz, jóccakát!
3 megjegyzés:
Szép álmokat Bikfic! :)
Kalocsa jó hely! Nekem is el kellene látogatnom oda..
Sok-sok évvel ezelőtt én is jártam egyszer Kalocsán. No, mit gondoltok, kivel: hát, éppen Vackorral. :-) Talán ő még emlékszik rá pontosan, hogy melyik évben volt. Az biztos, hogy valamikor a 80-as években.
Megjegyzés küldése