Életemben először voltam ma aranymisén, ami azt jelenti, hogy az ünnepeltet 50 éve szentelték pappá. Itt született, ebben a templomban keresztelték és bár nem működött nálunk soha, amikor a mise kezdetén bevonult a koncelebránsokkal és ministránsokkal együtt a főbejárat felől és végigment a padsorok között az oltárhoz, sokan szemüket törölgetve nézték a menetet.
Az első sorokban néhány idős férfi is ült, mint kiderült, osztálytársai voltak a váci piarista gimnáziumban valamikor régen. A mise végén ide-oda csúszkáló hangokkal, de hatalmas lelkesedéssel énekelték az ünnepelt atyával együtt a piarista himnuszt, mintha csak tegnap énekelték volna utoljára.
Megindító esemény volt. Szólt sok mindenről, egy életre megszerzett erkölcsi alapokról, tartásról, kitartásról és persze hivatásról.
Az első sorokban néhány idős férfi is ült, mint kiderült, osztálytársai voltak a váci piarista gimnáziumban valamikor régen. A mise végén ide-oda csúszkáló hangokkal, de hatalmas lelkesedéssel énekelték az ünnepelt atyával együtt a piarista himnuszt, mintha csak tegnap énekelték volna utoljára.
Megindító esemény volt. Szólt sok mindenről, egy életre megszerzett erkölcsi alapokról, tartásról, kitartásról és persze hivatásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése