Minden napra jut egy nem mindennapi dolog: ma például felszólító levelet kaptam az elektromosoktól, hogy nem fizettem be az áprilisi (!) számlát. Hopp, mondom, ezek biztos tévednek, volt már ilyen és általában én győzök ilyenkor, de azért - az ördög nem alszik jelszóval - nekiálltam előkeresni az áprilisi számlákat. Találtam is egy borítékban három számlát három sárga csekkel, de minthogy az esetek kilencven százalékában internet bankinggal szoktam élni, ez még semmit nem jelent, attól még be is fizethettem ... volna. Jött tehát a nyomozás következő lépése: ótépédirekt, számlatörténet - és lám, tényleg sehol sincs egész április folyamán egyetlen átutalás sem az elektromosoknak. Na, mondok, most az egyszer ti győztetek, kispajtások, holnap húzok a postára és fizetek, valahogy most ezt nem merem a netre bízni, jobb a békesség.
Aztán szépen tenném ám vissza a régi borítékba a régi, be nem fizetett csekket (mert ugyebár most küldtek ők szép újat, megfejelve késedelmi díjjal), de közben belekotortam, mert szörnyű gyanúm támadt. És igen, valóban, ahogy gondoltam: a mostani, májusi csekk és számla is érintetlenül ott volt, vagyis valamikor megfogtam az egészet és mint aki jól végezte dolgát, betettem a többi közé. Az utóbbi még nem nagyon késett el, mert tegnap volt a határidő, de ha most nem kotorászok a felszólító levél nyomán a számlák közt, akkor simán elbliccelem az e havit is.
Szóval, ha egyszer eltűnök a színről, akkor az E.On kikapcsolta az áramot, csak úgy mondom.
Egyébként egyszer már előfordult velem hasonló. Már itt laktunk, emlékszem, augusztus volt, ülök reggel a vonaton, tömeg van, meleg van, fejtem a keresztrejtvényt és érzékelem, hogy jön a kalauz. Oda se nézve halászom elő a bérletem és szintén oda se nézve mutatom föl. Mire ezt hallom: "Ennél kicsit újabb kéne ..." - feleszmélek, ez hozzám szól, ránézek, megismétli és hozzáteszi: "... hetedike van." Te jó ég, két napja bérlet nélkül járok! Annyira hülyén nézhettem rá, hogy mire magamhoz tértem és kinyithattam volna a számat, legyintett és azt mondta: "Nem is láttam magát" - majd pedig villámgyorsan kiment a kocsiból.
Én pedig akkor kezdtem igazán gondolkodni: nem csak ez a bérletem járt le, hanem a városi is, mert persze azt se vettem, egyszerűen elfelejtettem, hogy ötödike jött, sőt el is múlt, egyáltalán nem figyeltem a napokat. Az újabb meglepetés pedig itthon ért aznap este, ugyanis rájöttem, hogy már vagy két hete semmilyen számlát sem fizettem be, ott sorakoztak mind lejárt határidőkkel. Volt ám soron kívüli költekezés rendesen, hú, de nagy öröm az ilyen!
Aztán szépen tenném ám vissza a régi borítékba a régi, be nem fizetett csekket (mert ugyebár most küldtek ők szép újat, megfejelve késedelmi díjjal), de közben belekotortam, mert szörnyű gyanúm támadt. És igen, valóban, ahogy gondoltam: a mostani, májusi csekk és számla is érintetlenül ott volt, vagyis valamikor megfogtam az egészet és mint aki jól végezte dolgát, betettem a többi közé. Az utóbbi még nem nagyon késett el, mert tegnap volt a határidő, de ha most nem kotorászok a felszólító levél nyomán a számlák közt, akkor simán elbliccelem az e havit is.
Szóval, ha egyszer eltűnök a színről, akkor az E.On kikapcsolta az áramot, csak úgy mondom.
Egyébként egyszer már előfordult velem hasonló. Már itt laktunk, emlékszem, augusztus volt, ülök reggel a vonaton, tömeg van, meleg van, fejtem a keresztrejtvényt és érzékelem, hogy jön a kalauz. Oda se nézve halászom elő a bérletem és szintén oda se nézve mutatom föl. Mire ezt hallom: "Ennél kicsit újabb kéne ..." - feleszmélek, ez hozzám szól, ránézek, megismétli és hozzáteszi: "... hetedike van." Te jó ég, két napja bérlet nélkül járok! Annyira hülyén nézhettem rá, hogy mire magamhoz tértem és kinyithattam volna a számat, legyintett és azt mondta: "Nem is láttam magát" - majd pedig villámgyorsan kiment a kocsiból.
Én pedig akkor kezdtem igazán gondolkodni: nem csak ez a bérletem járt le, hanem a városi is, mert persze azt se vettem, egyszerűen elfelejtettem, hogy ötödike jött, sőt el is múlt, egyáltalán nem figyeltem a napokat. Az újabb meglepetés pedig itthon ért aznap este, ugyanis rájöttem, hogy már vagy két hete semmilyen számlát sem fizettem be, ott sorakoztak mind lejárt határidőkkel. Volt ám soron kívüli költekezés rendesen, hú, de nagy öröm az ilyen!
6 megjegyzés:
Hozzánk is jött ma egy levél Sz. I. névre, akiről soha az életben nem hallottam. Ha az előző lakónak jön levél, azt utána szoktam küldeni, gondoltam, ezt inkább kinyitom, aztán meglátom, mit csinálok vele. Egy felszólító levél volt több mint 700 ezer Ft-ról, és perrel fenyegették szerencsétlent. Volt ott egy szám, mondom felhívom, hogy javítsanak a dolgon, nehogy már emiatt pereljenek be valakit. Erre mit kapok? Lecseszést, hogy miért bontottam ki más levelét? A pénzbehajtó ügyintézőjének még csak elmagyarázni sem tudtam, hogy talán itt nem ez a hangnem lesz a megfelelő. Ezek után jól összetéptem a levelet, oldják meg maguk a dolgukat. Jóindulatból teszek valamit, erre jól lecsesznek :-(. Arról nem is beszélve, hogy azért egy ilyen összegnél talán nem ártana tértivevényes levelet küldeni, azt tuti nem vettem volna át, és tudták volna, hogy nem itt lakik Sz. I.
Ez most nem tartozott annyira ide, csak kijött belőlem, bocsi :-).
Nekem, régen olyan is volt, hogy az ÉDÁSZ-os autó itt állt, el akarta vágni a vezetéket, még szerencse, hogy itthon voltam, és elrohantam a póstára a két elmaradt csekkel, amit akkor elfelejtettem. Mostanság meg úgy van, hogy néha alig telik rá, egyszer csak beüt egy betegség, vagy valami hasonló, azán vághatják lefele.
És ilyen középkori módszerrel megy, hogy vezetékelvágás??? (nem mintha a végeredményt tekintve nem lenne mindegy)
Azért érdekes ez a "nyugalmas" nyugdijas élet:)) merthogy mi loholók elfelejtjük az ilyeneket, az hagyján, de te kérlek szépen...???:))))
Kanga, hát épp azért! Mert nincs előttem folyton naptár, mint odabent, meg nem írom le egy nap huszonnyolcszor az aktuális dátumot, mint akkor, munka közben. Ezért sokszor fogalmam sincs, hányadika van, sőt, még azon is gondolkodnom kell, hogy milyen nap van, kedd, vagy szerda. Míg bejártam, ezek evidenciák voltak. Majd megtudjátok, ha nyögdíjasok lesztek! :)))
Ja, és azt még hozzáteszem, hogy ezért felejtem el sorozatban mások névnapját például, mert nem vagyok annak tudatában, hogy holnap vagy holnapután hányadika lesz. Ez azelőtt elő nem fordult velem, most meg nem győzök szégyenkezni miatta.
Megjegyzés küldése