Persze, hogy a legnagyobb hőségben, délután 3 körül bumliztam keresztül a városon, de legalább megérte, mert fogdokitól megnyugtató szavakat kaptam. Később mélyen elgondolkodtam, vajon mitől veszem mindig magától értetődőnek, hogy ez a doki, akihez pontosan 33 éve járok és aki mellesleg pont egyidős velem (ez lényeges a dolog szempontjából), "kitart" nekem életem végéig. De miközben azt természetesnek veszem, hogy nekem már mindvégig ő lesz a fogorvosom, mert hiszen egyidősek vagyunk, eközben a saját életemmel kapcsolatban már egy évre sem tervezek gondolatban sem. Ha bármi szóba kerül, hogy majd öt év múlva, két év múlva, én csak legyintek és már el is hessentem a tervezés árnyékát is. Nem jó ez így sehogy se.
Figyelmemet elterelendő bámultam ki a hetes buszból és mint már oly sokszor, most is elképedtem a Kossuth Lajos utca és Rákóczi út lepusztult mivoltán.De meleg ide vagy oda, azt a hetes busz szaunájából kitekintve is örömmel láttam, hogy a Petőfi téri ortodox templom déli tornyán végre komoly munkálatok kezdődtek. Jó ideje már, hogy vörösréz borítást kapott a csonka torony teteje, nyilván állagmegóvási célból, aztán tovább semmi sem történt, most azonban a másik toronyhoz hasonló formájú építmény emelkedik rajta. Még csak az alakja látszik, mert fekete valamivel van fedve az egész, de ezek szerint előbb-utóbb rendes torony lesz abból, akárki meglássa.
Ilyen volt a templom 1866 előtt:
Ilyen volt 1874 után és állítólag újra ilyen lesz:
2 megjegyzés:
Nana, nem úgy van az! Az én anyukám öt évvel ezelőtt költözött fel Szegedről Pestre, illetve Budára, pedig már akkor is nyolcvan éves volt. Tessék csak tervezgetni!
Én meg szorítok a közelire.:)
Köszi, Bluemoon! :)
Megjegyzés küldése