Szerintem az élet

Milyen kár, hogy a blog alapértelmezetten nem hangos, mert akkor élő helyszíni közvetítést adhatnék a jelenlegi hangulatról itt, szűkebb hazámban. Pillanatnyilag ugyanis az ablakomtól kb. 5 méternyire egy csacsi iázik, de kegyetlenül. Tudjátok, milyen az, amikor egy szamár amúgy istenigazából elengedi magát és kiereszti a hangját?! Hát valami iszonyú. Személy szerint én elkezdtem hangosan röhögni, de csak mert most éppen olyan kedvem van, hogy nekem már minden mindegy és még eme vasárnap délelőtti csendéletet tarkító intermezzót is viccesnek találtam.
És a csacsi nem átmenő forgalomban vett részt, vagyis csak elhaladt itt az úton, nem ám, hanem a második szomszéd vette nemrég, úgyhogy marad, sőt még nőni fog, merthogy csak négy hónapos a szentem. Amikor a gazdája kiviszi a fűre legelészni, minden kisgyerekes autó megáll, kiszállnak, a gyerekek megcsodálják, ezen kívül minden ismerős lovas szekér megáll, leszólnak a gazdának, megbeszélik a jószág nacionáléját, kitől vette, mennyiért (negyvenezerért), mennyi idős, stb. "És mit akarsz vele, Jani? levágod?" - kérdezte tegnap M.J. a szekér tetejéről. "Á, dehogy, Isten őrizz!" - mondta Jani, így mindenki megnyugodott. Mondjuk, fogalmam sincs, hogy akkor mégis mit akar vele, ugyanis szekerük már rég nincs, csak két traktorjuk van, meg autóik, dehát majd valamire biztosan jó lesz még ez a nyomorult pára. Addig meg ordít, még szerencse, hogy nem folyamatosan.
Ja, és mellette ott legel az egy szem birka is, aki meg néha béget, de úgy szól, mint egy tüdőtágulásos repedt fazék. Szóval, ilyenek mennek nálunk manapság.