Furcsa hírt olvastam ma, a lényege, hogy a Bajcsy Kórház udvarán emlékművet avattak a kórházban elhunytak emlékére. Már ez is eléggé különös, de a sokk csak ezután jön: a műalkotás négy boncasztalból készült.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez minimum morbid és tapintatlan. Valószínűleg azért is, mert valamikor a szomszéd kerületben laktam és ehhez a kórházhoz tartoztunk, így elég sokszor megfordultam benne. Igaz, én mindig csak látogató voltam, de közeli hozzátartozóimhoz mentem többször, sokszor, de sem látogatóként, sem pedig betegként nem örültem volna, ha a kertben ilyen "szoborral" találkozom. Amikor apám a valahányadik infarktusa után több héttel már kijöhetett sétálni, ücsörögni a kertbe, elképzelem, milyen hatást tett volna mindannyiunkra, ha ez előtt a műalkotás előtt kell elhaladnunk.
Mindig felháborított, amikor azt láttam, hogy kórházak előtt, az épülettel szemben temetkezési iroda áll. Több helyen is tapasztaltam ezt, így volt a Tétényi úton, így volt Fehérváron és még ki tudja, hol mindenhol dívik ez a szokás. Hát kösz' szépen a kedves figyelmességet, mikor a kórházba bevonuló, egyébként is rettegő betegnek azonmód a képébe vágjuk, hogy semmi baj, minden eshetőségre számítva kéznél lesz a szükséges szolgáltatás.
Nekem legalább ilyen felháborító ez az emlékmű. Mer' hogy a boncasztalok tardosi mészkőből készültek, hát nem akarták kidobni, aszongya a főigazgató és a patológus, akiknek a fejéből kipattant ez a remek ötlet. Hát menjenek ők a ... úrinő vagyok, nem mondok semmit, mindenki fejezze be a mondatot saját ízlése szerint.
(Az eseményről a kőbányai oldalon részletesebben is olvashattok.)
4 megjegyzés:
A Szt. Margit Kórház főépületéből a másik felé haladva az udvaron minden arra járó halandó egy táblával találkozik. TEMETÉS ÜGYINTÉZÉS. És egy nyíl. Nincs mese, szembesülök a táblával minden hónapban a köteles vérvétel alkalmával. Lefogadom, hogy a portás megmondaná, merre tartson, akinek a hozzátarozója érintett.
És az is elég lenne, igen. :(
Ezért jó a János a domb tetején. Nincs szembeoldala :)
Az irodák kénytelenek voltak lehúzódni a Városmajor utcába, és eddig még táblát se láttam róluk a kórház parkjában.
Az igazi blaszfémia a Farkasréti temető bejáratával szemben a Búfelejtőnek (!) nevezett kocsma. Ezt a márvány emlékművet a kórház parkjában nem tudom teljesen elutasítani. Az elfekvőben anyukánk mellett hatan haltak meg, mire rá is sor került. Ha márványtömbök mellett megyek eteni, fogat mosni, a sebeit lámpázni, ugyan, mi különbséget éreztem volna az élők nyomorúsága és a holtak emléke között?
Megjegyzés küldése