A tavalyi évkezdésemmel ellentétben - amikor napi posztok írását fogadtam meg és ezt jó ideig be is tartottam - ez az év másképpen indul. Már azon gondolkozom, hogy talán heti vegyes összefoglalókat kellene írnom. Ahhoz persze elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy hét végén képes legyek visszaemlékezni az elmúlt pár nap történéseire, ötleteimre, témáimra, de ebben már előre kételkedem.
Mi is volt az elmúlt héten? Például mindjárt az elején leesett a hó. Ugye nem baj, ha én ennek nem örülök (és akkor még erősen visszafogottan fogalmaztam)? Be is tettem nagy hirtelen oda az oldalsávba egy számlálót, ami a meteorológiai tavasz első napjáig, március elsejéig mutatja a hátralevő napok számát. Sok van még hátra, nagyon sok, sajnos. :(
Volt egy-két nap, amikor hajnalban felébredtem és nem is tudtam visszaaludni, ilyen alkalmakkor fedeztem föl a retrótévén az Időmetszetek című műsort, melyben semmi más nem történik, mint kb. 45 percen keresztül régi fotókat mutatnak, a "régi" azt jelenti, hogy az 50-es évektől kezdve kb. három évtizedet ölel fel a válogatás. Minden kép alatt ott van a helyszín illetve esemény meghatározása, a fotós neve és a készítés pontos dátuma, a vetítés alatt pedig zene szól, általában a korhoz illő stílusban (amikor legutóbb váratlanul felzengett a Vörös Csepel, kénytelen voltam felröhögni a nagy csendben hajnali fél hatkor). A képeket a közszolgálati tévé és az MTI anyagából válogatták, ennek megfelelően a fotósok is hivatásos szakemberek voltak, sok köztük a régi nagy név. Jó megoldás, hogy a képeket lassan "úsztatják be", van idő megfigyelni a részleteket és elolvasni az adatokat.
A NAVA oldalán meg lehet nézni néhány Időmetszetek-összeállítást, és bár a hatás meg sem közelíti a tévénézés élményét, főleg, mert a képek kicsik és elég gyatra minőségben jönnek elő, valamint egyenként kell a fotókat léptetni egymás után és persze zenei aláfestés sincs - de azért még így is érdekes lehet végigpörgetni egy-két képsorozatot.
És hiába igyekszem kizárni az életemből a napi politikát, az mégis mindig betolakszik, de előfordul, hogy ez kifejezetten hasznos. Mert itt van például ez a hirdetőoszlopmizéria. Nem kell megijedni, semmi politikát nem viszek bele, eszem ágában sincs, de a hírek kapcsán elkezdtem keresgélni régi képeket régi hirdetőoszlopokról - elhiheti bárki, hogy a látványuk felveszi a versenyt a régi cégtáblákkal, feliratokkal, ugyanúgy el lehet mélázni az oszlopokra ragasztott plakátok, hirdetmények szövegén és képein.
Majd hamarosan hozok ide képeket e témában, most hirtelen csak egyet mutatok: ez itt az Andrássy út végén a Hősök terénél lévő buszvégállomás 1938-ban. A képnek sok érdekes részlete van, például hogy az 1-es busz másik végállomása a Lenke téren volt (nem is tudtam, hogy ez volt a Kosztolányi tér neve korábban), meg a képen megjelenő emberek is megérnének néhány gondolatot, aztán ott van a régről maradt gázlámpa és az újabb villanylámpás kandeláberek békés együttélése, de most csak ezt a szögletes hirdetőoszlopot nézzük, ezt a reklámfelületet, ami szerkezetileg tulajdonképpen az esővédő tető egyik tartópillére.
A legfelső plakát Szőnyi Lenke fellépését hirdeti a Tőzsdepalota Étoile kávéházában. Ugye tudjuk, mi volt a Tőzsdepalota? az, amit mi évtizedeken keresztül a Magyar Televízió székházaként ismertünk és igen, a földszintjén (azt hiszem, a Nádor utcai oldalon) volt egy Étoile nevű kávéház, erről korabeli képeslapok is tanúskodnak. Szőnyi Lenke pedig ismert és híresen szép színésznő volt abban az időben.
Aztán ott van középen a Standard rádió reklámja. A Standard rádiógyár lett később az államosítás után a BHG (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár), ahogy már mi ismerhettük. Lent pedig Palugyai szűcs hirdeti magát és műhelyének megbízhatóságát a Bécsi utcából.
Jó lenne még rájönni, csak eddig nem tudtam kivenni, mi az a két plakát az oszlop bal oldalán, pedig a felsőnek az ábrája valahonnan ismerős, az alatta lévőről pedig milyen érdekes lenne tudni, vajon fehérneműreklám-e, vagy valamilyen illatszert akart a potenciális kuncsaft tudatába vésni. Hátha egyszer kiderül. :)
1 megjegyzés:
Persze nem tudtam kisilabizálni a két reklámszöveget annak ellenére, hogy megpróbáltam balra elhajolva oldalról megnézni a síkban mutatkozó képet. Megmosolyogtam magamban viselkedésemet, hiszen tudván tudtam, hogy a sík képet nem lehet „oldalról” jobban látni. Mégis megpróbáltam. Nem sikerült.
Megjegyzés küldése