2016. február 16., kedd


Hej, ha az a fiú - akivel eddig ugyan nem ismertük egymást  személyesen ama kies mezővárosban, ma viszont egy ügyvédi irodában voltunk egyenrangú ügyfelek - tudná, hogy már évekkel ezelőtt megörökítettem őt a blogomban... :) Íme bizonyság:

2007. október 3.

Pillanatnyi tudósítás:
Három lakli fiú megy el az ablak előtt, középiskolából jönnek, itt laknak  az utcában. Ezt hallom: "Mert nem eszel mást, mint zsíroskenyeret, soha egész nyáron egy k@va gyümölcsöt, semmit, meg folyton bombázod az agyadat a mindenféle elektromos hullámokkal, sz@rrá fogsz menni, ember!"  Mire a másik dörmögi: "Persze, megint a biokémia ..." - és így tovább, még most is győzködi az első* a másodikat, csak már nem érteni, mert eltávolodtak. No kérem, megy itt az egészségvédelem rendesen, ha minden jól megy, hazáig meggyőzi, hogy legalább néha egyen gyümölcsöt.



* akiről fent szólok, az első gyerek volt, a győzködő 



4 megjegyzés:

Katalin írta...

ez komoly, tényleg?
szenzációs!:)))

Ági írta...

Komoly, bizony! Megláttam és rögtön az jutott eszembe, hogy valamikor régen írtam róla a blogban (naponta ott ment el az ablak előtt).
Ilyen ez a blogvilág, sose tudhatjuk, kinek a "tollától" leszünk halhatatlanok a virtuális térben. :)

Dius írta...

Megvette a házadat talán?

klaribodo írta...

Milyen talányos ez az "egyenrangú ügyfél"...