2016. szeptember 30., péntek

Megszámoltam, jelenleg pontosan kilenc piszkozatom van a bejegyzésszerkesztőben. Némelyik nem áll többől, mint pár mondat, esetleg egy link, hogy ne felejtsem el, miről is akarok írni. Aztán van egy-két egészen részletes és majdnem teljesen kidolgozott vázlat is, ezeket csak át kellene fésülni és rendbeszedni. Az utóbbi néhány hónap alatt gyűlt össze ez a kilenc "emlékeztető", de még mindig csak bábállapotban leledzenek, egyikből sem lett véglegesre megírt és publikált poszt. Nem tudom, mitől van ez, hogy ennyire nincs kedvem írni, pedig még ezeken a piszkozatokon kívül is bőven tudnék miről mesélni. 

Lassan már én is kénytelen leszek egyetérteni bizonyos vészjósló nézetekkel, melyek szerint a blog mint műfaj lassan, de biztosan elhal. Kétségtelen, hogy sok ez a 12 év - azóta blogolok, - talán nem is csoda, hogy meguntam. Néha keresek valamit a saját régi bejegyzéseim közt és rácsodálkozom, mennyire aktív voltam és mennyi mindenféléről tudtam írni évekkel ezelőtt. Most meg... hetekig nem is tévedek errefelé. De azért azt a kilenc vázlatot  nem hagyom elveszni, lassan felélesztem őket, hátha közben megjön a kedvem is. Hátha.

8 megjegyzés:

klaribodo írta...

Jöjjön meg a kedved az íráshoz, a régi témák új ruhában érdekesek lesznek.
*
(Csodálkozni én is szoktam a saját régi bejegyzéseimen, ugyanazért, amiért te.)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nyilván létezik a bizonyos elfásulás jelensége. Blogíróknál, sőt olvasóknál is...
Tapasztaltam viszont Ági, hogy néha "evés közben jön meg az étvágy"!

martine írta...

olvasók vannak :)

aliz írta...

én se nagyon szeretek már posztokat irni és nem mondanivalóhiány miatt

Rozsa T. (alias flora) írta...

Te miért, Aliz?

aliz írta...

nem akarom az életem direktben deklarálni? úgy vélem a versszerűség nem olyan "direkt", és süritettebb...(?) de egyszer már úgy fogalmaztam, hogy a beszéd és elhallgatás közt van ez a műfaj:) Meg kell szerkesztenem egy csomó hányódó írásom, rendbe rakni, most az foglalkoztat inkább.

Ági írta...

Hát... lehet, hogy én is jobban tenném, ha inkább a családom történetét írnám meg, amíg még tudom - ha már többéves munkával kikutattam egy csomó felmenőmet, legalább legyen valami értelme.

aliz írta...

naugye! és maradandó papirra, nyomtatásban:) az megmarad. persze mellette ide is lehet (én se tudom abbahagyni teljesen)