2018. április 28., szombat

Ez igazán vadregényes táj, vulkanikus eredetű, szabálytalan, különös alakú sziklák, fjordok, körben pedig a tenger. Izlandon vagyunk, de nem azon a nagy szigeten, amit a térképen Izlandként ismerünk, hanem attól kicsit délre a Vestmannaeyjar szigetcsoport legnagyobb és egyetlen lakott szigetén, a Heimaey szigeten, ez pedig itt a szigeten lévő város, Vestmannaeyjar. A város lakóinak száma kb. 4300, a szigetet a szárazfölddel állandó kompjárat köti össze, valamint repülőtere is van.
Izlandhoz képest így helyezkedik el a sziget:


Ezek itt tegnapi képek reggeltől estig, de mivel ott két órával kevesebb van, mint nálunk, nem bírtam kivárni, hogy beesteledjen, az utolsó képen izlandi idő szerint még mindig csak fél 10 volt.



Szemben balra a Klif, jobbra a Heimaklettur nevű hegy. A kamera egy középiskola, a Framhaldsskólinn i Vestmannaeyjum  épületére van felerősítve, egy-két délelőtti felvételen látszik is a ház árnyéka.

A kép közepén a templom Izland második legrégibb kőből épült temploma, a Landakirkja. 1774-1778 közt épült, eleinte torony nélkül, amint az a régi metszeteken látszik, de azóta többször is átépítették és bővítették. 

 


Izland minden szempontból nagyon különleges hely, és nem csak a geológusok számára. Tulajdonképpen nem is sziget, hanem a Grönlandot és Skóciát összekötő tengermélyi hátságból kiemelkedő szárazföld, rajta az észak-amerikai és eurázsiai földlemez közti hasadékkal és a mélyben  állandóan forrongó anyaggal, ami miatt aztán a szárazföld is állandóan alakul

A legutóbbi nagy és látványos átalakulás éppen ezen a kis szigeten történt, Vestmannaeyjar város keleti széléhez közel, amikor 1973-ban egy vulkánkitörés eredményeképpen új hegy született, az Eldfell. A kitörés januártól júliusig tartott, a nagyobb károkat végül egy új módszerrel, a lávafolyam tengervízzel való hűtésével sikerült megakadályozni, de így is több méteres lávaréteg borította be a város néhány utcáját. Az új hegy keletkezésével, meg a tenger felé szétfolyó láva megszilárdulásával kb. 2,5 négyzetkilométerrel nőtt meg a sziget területe. A kitörésről és a védekezés részleteiről érdekes cikket olvashatunk egy Wikipédia-oldalon.

Évek óta folyik a város lávával elöntött házainak feltárása, a projekt neve Pompeii of  the North és az ugyanilyen  nevű bemutatóhelyen tekinthetik meg a látogatók az eddig kiszabadított néhány épület maradványait.  

Így változott meg a sziget 1973-ban, a rózsaszínű terület az új:

És ilyen a domborzati látvány: a Helgafell egy "régi", mindössze 5-6000 éves vulkán, az 1973-ban született Eldfelltől balra a barnás-szürke terület pedig a megszilárdult láva.


2 megjegyzés:

klaribodo írta...

Az Eldfell-történet is nagyon érdekes, olvassátok el!
Fantasztikus, ahogy megállították az utcákba befolyó lávát, hogy néhány óra alatt evakuálták az embereket, a fővárosban családok fogadták be a menekülteket(!!!), és néhány nap alatt a halfeldolgozó és egyéb üzemek raktárait stb. is sikerült megmenteni. Nyugis, fegyelmezett népek ezek.

Rozsa T. (alias flora) írta...

"Nyugis, fegyelmezett népek ezek." Nekem is ez jutott eszembe, miután elolvastam a Wikin. Nem is merem elképzelni, hogyan folyt volna le mindez a bolygónk kedvezőbb éghajlatú tájain...