2018. április 30., hétfő

Szevero-Kurilszk (Oroszország, Szahalini terület) nagyon messzi és nagyon zord tájon van - ennek a kisvárosnak is van egy webkamerája, ami ráadásul bizonyos időközönként el is fordul és megpróbálja bemutatni a közvetlen  környezetét. Kicsit vacak a kép, néha megakad, és a kamera elég magasan lehet, úgyhogy minden nagyon pici, de azért látjuk, amint emberek járnak az utcán, gyerekek szaladgálnak egy kis térségen, néha kutyát sétáltat valaki, és autók is gurulnak, bár még ilyen messziről is látszik, hogy nem luxuskocsik, inkább a zord vidékhez hasznosabb masszív terepjáróféleségek.


A Kuril-szigetek a térképen közvetlenül Kamcsatka alsó csúcsától indulva kötik össze a félszigetet Japán szigeteivel, és Szevero-Kurilszk a legnagyobb, Paramusir nevű szigeten fekszik. A várost a 19. században   akkor alapították, amikor a Kuril-szigetek már japán fennhatóság alatt voltak. Orosz, pontosabban szovjet terület 1945-ben lett ismét, a város a mai nevét is akkor kapta.  
Ezt a videót egy tegnapi, meg két mai felvételből raktam össze, és ott bizony még tél van. De a tegnapi hó mára nagyrészt elolvadt, amint ez majd látszik is, aztán pedig újabb pár óra alatt olyan köd lett, - miközben be is esteledett - hogy a közvilágítás fényei is alig törnek át a homályon. 
(Egyébként az ottani helyi idő 9 órával van előbbre a miénknél, most például ott már reggel 6 óra múlt, világos van és már köd sincs.)



Amint látható, maga a település elég sivár - amin persze nem javít a téli kopár, havas-latyakos látvány sem. De vannak emberek, akiknek ez az otthona, akik itt születtek és születnek, felnőnek, dolgoznak, elviselik a meglehetősen zord időjárási körülményeket, és minden bizonnyal sokan szeretik is a városukat. A rövid videó alá olyan zenét tettem, amellyel egy onnan származó énekesnő indult a 2013-ban megrendezett szevero-kurilszki dalfesztiválon és éppen arról énekel, hogy mennyire szereti a várost, ami ugyan nem főváros és nem is üdülőhely, de a szülővárosa.

A Kuril-szigetek alatt - Japánhoz hasonlóan - elég mozgalmas élet zajlik a mélyben, itt és Kamcsatkán vannak a környék legaktívabb vulkánjai és gyakoriak a földrengések is. Szevero-Kurilszktól nem messze két vulkán is van, az Ebeko és az érdekes nevű Váratlan. Igen, így hívják, Неожиданный. :)  Hogy ez utóbbi alvó vulkán-e, nem tudom, mindenesetre a mellette lévő Ebeko nagyon is működik, épp néhány hete adták hírül, hogy hamufelhőt lövellt ki, amit a légiközlekedésnek is figyelembe kellett vennie.  

1952-ben egy tengermélyi földrengést követő cunami sújtotta a szigetet,  a víz a várost szinte teljes egészében elpusztította és több mint 2000 ember halálát okozta. Akkoriban a katasztrófa következményeiről, az áldozatok számáról eltitkolták az információkat, mindez csak a 90-es években került napvilágra. A cunami után a várost már a tengertől távolabb építették teljesen újjá. Ez itt a katasztrófa emlékműve:


A szevero-kurilszki ortodox  egyházközség nagyon fiatal, húsz éves, és a kis fatemplom is csak 2005 óta áll: felépítését a 2003-as kamcsatkai légikatasztrófa áldozatainak emlékére határozták el, amint az a rajta lévő táblán is olvasható.




Van a városnak középiskolája, kultúrháza  és szállodája is, a szálloda Halászház névre hallgat. Repülőtér nincs, de van helikopter leszállóhely (mennyivel egyszerűbb oroszul: вертодром), tehát Kamcsatkáról vagy helikoptert lehet bérelni drága pénzért, vagy hajóval lehet utazni egy teljes éjszakán át. Más közlekedési lehetőség nincs a szárazföldre.

Lesz még nyár Szevero-Kurilszkban is, ott is kizöldül majd a vidék, láthatunk még szebbet is ezen a kamerán, biztos vagyok benne. De azért az a nyár nem olyan lesz, mint nálunk, csak  összehasonlításképpen: az ottani éves átlaghőmérséklet 2,8 C°, nálunk 10 C°. 

(Ismét mondom a szokásos mantrámat: ajánlatos a képet teljes képernyős módra állítani, jobb alsó sarok, kis négyzet, rákattint, néz, és úgy lát is valamit.)



1 megjegyzés:

Kriszta írta...

Tetszik ez a világjárás! :)

De, azt hiszem, Kurilszkban nemigen tudnék megszokni.