2019. október 5., szombat

Holnap lesz tizenöt éve, hogy belekezdtem a blogírásba azt se tudva, mi fán terem a blog, napló-e vagy valami más, de hozzáfogtam. És hogy mi a blog, ma sem tudom biztosan, ráadásul maga a műfaj is annyira kinőtte már magát - jó és rossz értelemben egyaránt - hogy ember legyen a talpán, aki erre pontos definíciót tud adni. De azt tudom, hogy ha már egyszer folyamatosan, hosszabb ideig kitettük önmagunkat, gondolatainkat a nyilvánosság elé, ez bizonyos mértékig kötelez. Engem például arra, hogy ha már hónapok óta egyetlen betűnyi írás sem fogadta itt a reménykedő látogatót, akkor ennyi idő után legalább nyilatkozzam: írok-e még valaha valamit, vagy végleg abbahagyom.

Ilyenkor aztán vívódik az ember. Ingadozik, gondol mindenfélét. Olyanokat például, hogy annyi mindenről írtam már, elég volt,  és ha ennyire teher az írás, akkor meg mire jó ez az egész? Kínomban műfajt váltottam, amit én magam lelkesen műveltem, minden egyes bejegyzésben rengeteg munkám feküdt, de 2-3 olvasón kívül a kutyát sem érdekelte. Megelégeltem, nem írtam tovább, de valahányszor csak elhatároztam, hogy végleg abbahagyom, mindig felötlött fejemben a gondolat, hogy akkor meg hiányozni fog, legalábbis nekem biztosan.  Haladékot adtam magamnak, arra gondoltam, legalább a tizenötéves évfordulót megvárom és majd akkor eldöntöm, mi legyen.

És tessék, eljött a pillanat, eltelt a tizenöt év, itt az idő, dönteni kell. Nem tudom elszánni magam, hogy bezárjam a blogot, de fogalmam sincs, milyen lesz, ha folytatom. Énblog lesz, vagy ismeretterjesztő, szórakoztató vagy elmélkedő, nem tudom. A legvalószínűbb, hogy hol ilyen, hol olyan, hol meg amolyan. Meglátjuk. Hogy is mondja Zorba abban a filmben? "Táncolni kell, uram, majdcsak megjön a zene is!"

11 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Én is szeretném, ha nem zárnád be! Zorbának nemcsak a tánchoz volt tehetsége...

Írjál ilyet is meg olyat is : mikor mihez lesz ihleted! A mi korunkban már megengedhet ennyi fantáziát az ember!

klaribodo írta...

Szívesen olvasom én is, bármiről szól a posztod.

Kelemen Éva írta...

Nagy mosolyt csaltál az arcomra. Amíg olvastam a bejegyzésedet, végig melengette a szívem az a nagy valami, amit a blogosok hoztak az életembe. Megmagyarázhatatlan az a jóleső elégedettség érzés, amikor az ember olyan bejegyzéseket olvas, amiből nem direkt módon, mégis tanul, és kap valami olyat, ami arra a napra már kis megnyugvással tölt(het)i el, hogy az a nap sem múlt el valami kis ajándék nélkül. Az a szűken vett pár blog, amit folyamatosan olvasok, mindig örömmel tölt el, és ahogy Rózsa is írta, mindegy milyen témát érint.
A laptop mellett eltöltött idő kinél-kinél több vagy kevesebb. Az olvasó életének töredék része mindenesetre. Nyilván első mindenkinél a család, de a szabadidőnk, a feltöltődést szolgáló szórakozási időnk is jó, ha már-már családias légkörben telik. Egy szónak is száz a vége, írj nekünk bármiről, de csak akkor, ha kedvet érzel hozzá. A kötelezővé váló dolgok hatvanon felül már megterhelőek, ezért senki sem várhat el a másiktól erejét meghaladó dolgokat.
Továbbra is várunk bármilyen témádban is jelentkezel.

Kelemen Éva írta...

"Száz" szónak is egy a vége, mindig túlzásba esem, de ez azért van, mert nagyon is szeretlek Benneteket. (Nem törlöm ki, mert igaz.)

martine írta...

Én is szívesen olvasom!

Ági írta...

Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm!

Mamannamaria írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Én most találtam ide. (2019.10.12.)
Még nem látom a "Blogarchívum"-ot, de biztos vissza tudok menni ... (?) 15 évnyi írásaidhoz.
Érdekelnek a korosztályom naplói - események, gondolatok, tapasztalatok, élethelyzetekből leszűrt bölcsességek.
Nem vagyok nagy okos az internet használatában, csak kicsit... :D
Olvasód leszek!

Biro Zoltan írta...

Hát igen, én is ezzel küszködök. Az ilyen személyes hangvételű blogokat sajnos elég kevesen olvassák már. Régóta követlek és olvasom az írásaidat.
Blogomon pedig a kezdőoldalon vagy, mint kedvenc.
Remélem nem hagyod abba, mert azért 15 év az nem semmi. Szerintem könyv formájában is kiadhatnád már :D
Köszönöm az eddigi írásaidat és persze várom a következő bejegyzést. (mert biztos vagyok benne, hogy lesz - enm adhatod fel)
Üdv Erdélyből.

Ági írta...

Üdvözöllek benneteket, kedves Névtelen és Bíró Zoltán! Mindig meglepetés és öröm új "arcokat" felfedezni az olvasók közt. Ez kötelez.
Lesz folytatás hamarosan, ha nyögvenyelősen is indul... :)

aliz írta...

igen, legyen is-is -én is úgy csinálom (s már torlódnak a szövegeim,várakoznak...:)