Azt ugyan nem kiabálhatom, amit Arkhimédész, mármint hogy heuréka, de azt igen, hogy látok, látok! Mostantól kezdve ismét látszik a világ, fényei vannak, színei vannak, a
tévéállványt visszatolhatom a régi helyére és az utcán nem kell félnem,
hogy simán elmegyek egy ismerős mellett, mert az arca helyén vonások
helyett csak egy elmosódott pacnit látok.
Tudod te, milyen az, amikor a szemészeten a látásvizsgáló táblán nem csak a felső két, hatalmas lóbetűkkel írt számot tudod elolvasni, hanem még a legeslegalsót is? Meg hogy hirtelen mindennek színe van, élénk színe, a kertben a fa lombjának, a szobában a képkeretnek, a barna komódnak, a konyhában a piros kávékiöntőnek, a vázában a kerámiavirágnak és úgy egészében véve mindennek? És amikor gond nélkül látod a közeledő busz kivilágított számát? Na és hogy a tévében még a brékin'nyúz minden egyes apró betűje is fényesen és tűélesen látszik?
Megrendítő élmény. Hajlékony műanyag lencse az elhomályosult szemlencse helyén, ennyi az egész. A zárójelentésen ez áll: műtét időpontja 2015.09.24. 9:40-9:55. Csak tizenöt perc, de micsoda különbség!
9 megjegyzés:
Csodás! Gratulálok, milyen bátor és fegyelmezett vagy.
Á, dehogy vagyok bátor, csak rákényszerültem, fegyelmezettnek meg ott muszáj lenni, nincs mocorgás, mert akkor baj van. :)
Örülök örömödnek!
:-)
Nagyon át tudom érezni, Ági, és örülök neki! Nem véletlen, hogy az ember a szeme világát helyezi mindig az első megóvandó helyre... Én is gondoltam már rá: ha minden veszendőben, mit kérnék, hogy utolsónak megmaradjon?...
De örülök az örömödnek!!!! :) tényleg fantasztikusan jó lehet!
Mindenkinek köszönöm a velem-örülést! :)) Ja, azt kifelejtettem, hogy a betűk pedig feketék és nem szürkék, mint nekem már évek óta, ez is nagy különbség! :)
Gratulálok a bátorságodhoz, meg a sasszemedhez!
Köszönöm, Andi! :)
Megjegyzés küldése