Szerintem az élet

Ha már a közös blogunkban a színek kapcsán írtam a rajzolásról, ide is kívánkozik róla valami. Szóval, az nekem a bajom az én saját rajzolásommal, hogy úgy igazán szinte sosem tudok belefeledkezni. Talán egy-két esetre emlékszem, de azoknak is van már 2-3 éve, amikor rajzolás közben teljesen megfeledkeztem mindenről, a külvilágról, helyről-évszázadról-óráról, annyira élveztem. De ezt az egy-két ihletett alkalmat kivéve mindig feladatnak tekintem a rajzolást. Pedig én magam határozom el, hogy mit akarok megörökíteni, senki nem kényszerít rá, senki nem szab határidőt, senki nem kéri számon, mennyire jutottam vele. És mégis mindvégig az izgat munka (igen, munka!) közben, hogy ezt vagy azt a kis részletet hogyan tudom megoldani. Nem is lesz belőlem művész soha - nem mintha valaha is ezt a célt tűztem volna ki magam elé, de egy művész nyilvánvalóan másképp viszonyul az egészhez, valami mélyebbről fakadó belső indíttatással alkot, nem pedig megoldani akar valamit.

De azért a mélyenszántó gondolatokon kívül ma is mutatok a Péter-Pál erőd kamerájáról képeket, mert az elmúlt két nap alatt ott bizony igazi tél volt. Nagyjából két napig kisebb megszakításokkal szakadt a hó, hordta a szél, de annyira, hogy késő esténként szó szerint semmi nem látszott a környezetből - azt hittem először, hogy tán elromott a kamera - csak a fehérség kavargott és helyenként átsejlett rajta a lámpák fénye. Метель, hóvihar, ezt mondja ilyenre az orosz.

Viszont megállapítottam, hogy a helybeliek, de még a turisták is nagyon edzettek, mit nekik hóvihar, egész nap caplattak az egyre növekvő fehér tömegben,  pedig a pár fokos mínuszban még igencsak viharos szél is fújt.

A pénzverde tetejéről épp tolják le a havat

Mint a Deltában a menetelő sarkkutatók...

De ma estére már csöndes és szép lett ott a tél:

Ennek az utolsó képnek nagyjából a közepe táján van egy picike kis "kinövés", de most ne keresd, majd legközelebb jobban megmutatom és elmondom, mi az. Csak hogy legyen mire várni - meg hogy magamat rászorítsam az írásra, mert ha már megígértem, ugye...  :)