Lehet, hogy nincs igazam, de őszintén szólva nem értem, mitől jó agytorna a szudoku. Eddig mindig ellenálltam neki, a rejtvényújságokban évek óta sorra átugrottam a szudoku-oldalakat, mondván, hogy ha számokkal kell manipulálni, az nekem nem való. Épp elég, hogy még tudok fejben összeadni, kivonni, szorozni-osztani (mert ugye nekünk még megtanították, nem volt elfogadott segédeszközünk a fel sem talált számológép), de hogy számokat helyettesítgessek, méghozzá szórakozásból, azt már nem. De most, hogy a múltkor abban a rákosmenti tévés videóban az a bizonyos matematika-fizika szakos kollégám - aki mellesleg idén 80 éves lesz - kihangsúlyozta, hogy mennyire fontosnak tartja szellemi frissessége megőrzéséhez épp a szudokut, tehát most elhatároztam, hogy életemben először kipróbálom.
És igencsak elcsodálkoztam. Mert eddig anélkül, hogy valaha is belemélyedtem volna, azt hittem, hogy a számoknak az összege is meg van határozva mondjuk, sorokban, vagy a 3x3-as kockákban, vagy valami hasonló nehézség is foglaltatik a játék szabályaiban. De nem, csak éppen egyetlen szám sem ismétlődhet sem a vízszintes, sem a függőleges sorokban, és ennyi. Na mármost, ehhez nem véletlenül kell ceruza és radír, mert ez az egész játék, nagyon egyszerűen szólva, találgatás. Próbáltam hagyományos rejtvényújságban kitöltögetni, de hamar elegem lett a radírozgatásból és rámentem a netre, ahol persze Dunát lehet rekeszteni szudokus oldalakkal. De bevallom, ott sem élveztem túlzottan a dolgot.
Úgyhogy egyelőre még mindig ott tartok, mint Márkus László abban a régi kabaréjelenetben ("Mi került ezen a fotelon 7200 forintba???") - mitől olyan jó agytorna a szudoku?
15 megjegyzés:
nem találgatás, logika :-)
rpanni
Bocs', Panni, de hogy kilenc számjegyből melyik hiányzik és melyik nem, ez számomra messze van a logikától (vagy nem tudom, mi az a logika). :)
Én is inkább maradtam a keresztrejtvénynél. Az legalább nekem való. :-))
Pedig tényleg logika és áttekintőképesség. Minél kevesebb szám van megadva az ábrában, annál inkább. (A találgatás az a lájtos formája.) Én olykor mobilon szoktam agyonütni vele az időt, többnyire utazás közben. A papírost, azt nem szeretem, deletelni jobb, mint radírozni :)
Láttad már a kínai szorzásról szóló filmet? Hát, lényegesen egyszerűbb, mint szorzótáblát biflázni...
http://www.youtube.com/watch?v=d4svbYKRnZ8
(Persze ehhez is jönne Rózsika néni, hogy előbb franciául kell megtanulni, mert az angol túl egyszerű.)
Tapasztalatom szerint a szudoku nagyon hasonlít a (kereszt)rejtvényekre. Valamit rendezni kell, ami csak egy féleképpen képzelhető el. Továbbá itt is vannak fokozatok a „mazsolá”-nak valótól kezdve a „kemény dió”-ig. Én maradok a k.rejtvényeknél, mert a betűk változatainak a száma nekem több, mint az unásig ismételt 123456789 variációi. Amiben közösek, megfejtés után mindkét féle papírt összegyűrjük és kidobjuk a szemétbe.
Azon az oldalon, amit belinkeltem a bejegyzésben, kipróbáltam a színekkel való szudokuzást (9-féle színes korongot kell berakni), az valamivel jobban tetszik, mert némileg nehezebb számontartani, melyik volt már és melyik nem. Meg szebb is, mint a dögunalmas számok. :)
A videó a kínai szorzásról nagyon érdekes! :)
Na még egyszer.
Én is azt akartam írni, hogy nem találgatás, hanem logika. És ha igazán jó vagy, semmi szükséged radírra. A nehezebbek meg kimondottan jó agytornát tudnak jelenteni. Amúgy nekem sem a kedvencem, de néha jól esik egyet-egyet megoldani. De ha nem jön be, nem kell erőltetni :). Van más módszer is az agy frissen tartására.
Ugye? És mennyivel gyorsabb, mint a szorzótáblás, összeadós ahogy nekünk tanították.
Nos, van egy módszer,amivel gyorsan és könnyedén meg lehet fejteni. Vagyis 2 módszer összehangolása. Ha igazán érdekelne, elmesélném. De nem akarlak vele untatni. A lényeg annyi, hogy én is ugyanígy álltam hozzá régebben, mint te. Aztán egyszer mikor nagyon unatkoztam, a kezembe vettem egy régi újságot, hogy majd megnézem a szodokut. És kidolgoztam az említett módszert, amivel kitölthettem az ábrát. És megvolt a sikerélmény. (A sodoku az egyetlen olyan rejtvény, aminél nem zavar, hogy "nincs megfejtés". Mert pl a skandináv rejtvényben csak azokat szeretem, amikből kikerül valami megfejtés.)
Szóval ha az ember ráérez az ízére, akkor megszereti. A skandináv rejtvényt is el kellett egyszer kezdeni, meg a többit is... :)
Mi a két módszer?
Rejtvénynek pedig olykor elég a kommentet záró és megfejtendő rejtvény, miszerint igazold, hogy nem vagy robot. Sokszor igen szemrontó.
mick: Igen, az is felér egy sodokuval... Kisakkozni, mi lehet ott az a karakter a "h" vagy a "k" mögött, de a "b" vagy a 6-os előtt.. :D
2 módszer: megnézni sorban a számokat (klasszikus 9X9 mezős sodoku, amiben 9 db 3X3-as mező van)
Vagyis először megnézem, az ábrában hány 1-es van, hány 2-es, hány 3-as, stb. Ugye összesen 9 darabnak kell szerepelnie, minden sorban egynek. Oszloponként is egynek, meg a vastag vonallal határolt területen belül is egynek. Vagyis 2 oszlop és egy mező metszéspontja adja ki a számot. Nagyon paraszti megfogalmazásban. Szóval először megnézem, hogy melyik szám szerepel a legtöbbször az ábrában. (Pl legyen a 7-es.) Az ujjammal letakarom azokat a sorokat és oszlopokat és mezőket, amikben már megvan az az egy db 7-es. És így szűkítem a lehetőségét az elhelyezkedésének. Ha ügyes vagyok, találok egy pár olyan számot, amit kizárásos alapon beírhatok egy-egy kis négyzetbe. Ezután jön a második módszer: Kisakkozom, hogy az üres négyzetek mely számokat tartalmazhatják, vagyis melyikek illenek bele, és ezekből próbálok minél többet kizárni. Ha mondjuk kettő lehetséges számjegy marad, akkor a sarkába odaírom halványan az egyiket, és az alapján töltöm ki az oszlopában, sorában, és mezőjében szereplő többi számot halványan. Aztán ha valahol ütközök, akkor a másik utat próbálom ki. De igazából a "letakargatásos" módszerrel ilyen sakkozás kevésszer van. Mert addigra általában már csak pár üres hely marad, amit könnyű kitölteni logikusan...
mj.: Tudom, hogy leírva ez még nem tűnik egyszerűnek, sőt... De ha látnád, hogy kezdek hozzá egy "szűz" ábrához, megértenéd. :)
Huúúú... ezt Micknek hagyom, ő biztosan örül neki, de ami engem illet, meg sem próbálom még megérteni sem, nemhogy alkalmazni. :)
Megértem, hogy nem érted, és nem is próbálod érteni. Kíváncsi vagyok, más lenne-e a véleményed, ha látnál engem sodokuzás közben. :)
Pedagógus vagyok: bevett módszer hogy csinálom én is, hogy kedvet kapjanak hozzá. :P
Megjegyzés küldése