Kis abszurd

Nem olyan jó... ez nem az igazi... nem, ilyet nem veszek legközelebb... - mondom  magamban, miközben két pofára sorban kapkodom be az apró nápolyikockák szétesett, eltört lapkáit. Kizárólag csak a selejtet, végül is az jogos.

Védelem

Minden jel arra mutat, hogy a japánok tényleg nagyon tartanak a káros UV-B sugárzástól. Az emberek többsége, felnőtt és gyerek is ellenzős sapkát vagy kalapot hord, sőt, sok nő a legragyogóbb napsütésben is kinyitott ernyőt tartva közlekedik az utcán. De a legviccesebb az volt, amit az előbb láttam, rápillantva a Kongo-hegy kamerájára: egy kis társaság azonos fajtájú kutyáinak fejére szabályos napellenző volt szerelve. Túlzás vagy sem - hiszen az állat szemére ugyanúgy veszélyes lehet a káros sugárzás, mint a miénkre -, mindenesetre érdekes, és számunkra szokatlan látvány.

Checklist

Lakógyűlés, ahol többek közt a takarító brigád munkájának hiányosságait soroljuk. Közepesen ifjú, nagyon mai lakótársnő ötlete: "Lehetne nekik adni egy checklistet, hogy mit várunk el tőlük."

Nekem meg az jutott eszembe, hogy ezek szerint tizenéves koromban anyám rendszeresen szóbeli checklistet nyújtott át nekem: "Ha feltöröltem a padlót, te kiszidolozod a kilincseket és a küszöböket, aztán letörölgeted a port mindenről, de alaposan!" Nagytakarítás idején, nagy ünnepek előtt ezt kiegészítette az ajtók lemosásával, padlóvikszeléssel és -fényezéssel. 

Na, ez volt nálunk a checklist. 😊

Mókus

Éppen arra gondoltam, hogy felteszem majd itt a kérdést, szerintetek melyik a legviccesebb szó? Ez azért jutott eszembe, mert számomra a legviccesebb a mókus. Van a hangzásában valami nagyon vidám, ahogy kimondjuk: mókus!  😄

Erre mi történik? Hallom ám a rádióban, hogy ma van a mókusok világnapja. Még a mókusoknak is van! Ahogy megtudtam, 2001 óta ünneplik ezt az állatvédők, akkoriban egy amerikai vadőr javaslata alapján iktatták be a világnapok közé. Vártam, hogy a Google, ahogy szokta, valami jópofa mókusos ábrával egészíti ki a saját logóját, de nem, ma is ugyanolyan, mint bármelyik szürke napon, csak a betűk, semmi más. Nincs ennek a guglinak semmi fantáziája! Pedig még mókusos emojikból is széles választék található a neten, mert a mókus aranyos. Hogy hasznos-e, vagy káros, arról megoszlanak a vélemények, de maradjunk annyiban, hogy aranyos.

Vessenek a mókusok elé...

... de én nagyon jól szórakozom a Paramount-reklámon, ami a karácsonyi napokon majd látható filmeket ajánlja. A háttérzene  aktualizált  szöveggel a Csendes éj dallamára,  a rengeteg filmből összevágott másodpercnyi részletek összefűzve, stb., de a legjobban minden alkalommal a végét várom, amikor (azt hiszem)Ryan Gosling hátrafordulva ideszól: kuss legyen!

Hát, bocs', jelenleg ez a kultúrszintem. 😌 De nyugalom, ezek közül egyetlenegy karácsonyi filmet sem fogok  megnézni.

 

Kikérem magamnak

Vicces kedvében van a Firefox vagy a Google fordító. Magyarra nem hajlandó fordítani egy oldalt sem, ellenben orosz oldalakon egyből felajánlja a magyarra fordítást. Úgy gondolja, hogy minden más nyelven értek, csak oroszul nem. Lehet, hogy mégse figyel?

Vicces Windows

Ez a videó azok számára érthető és vicces, akik Windows-t használnak, és jól ismerik a rendszer beindulásakor és kikapcsolásakor felhangzó szignált, meg a használat közben hallható hangjelzéseket. 

https://youtu.be/dGKwx-BFO0E?si=10AJfb8qJbtizoEW

A karmester, Rainer Hersch brit  színész, író, aki főleg a komolyzene komikus megközelítésével szerzett ismertséget. Rengeteg vidám zenés videója van a youtube-on.

Még nem tökéletes...

Azért a Google-fordító néha még hasonlít némelyik régi import árucikk vicces használati utasítására. Ma például a wikipédián John Castle angol színészről a szócikket János kastély címmel tálalta elém. Először nem értettem, hogy jön ez ide, de csak először...  😊

(Ilyenkor mindig az jut eszembe, amikor annak idején a kollégiumban a frissen vásárolt műszempilla magyarra fordított leírásán hahotáztunk, mert az egész szöveg mindvégig következetesen műszemszőrnek nevezte a picike tárgyat.)

Mai abszurd

Csomagszállítóra várva  a követőn már  láttam, hogy hamarosan érkezik, csörög a telefonom, felveszem, idézem szó szerint: "Szia, futár vagyok, hoztam egy csomagot, ugorj már ki, lécci!" Mondom neki, gondosan magázva: "Jobb lenne, ha behozná, vagy nem jöhet be a lakásig?" Mire ő: "Hát akkor... melyik csengő?" Én: "A legalsó." Ő: "Jó, intézem." És megnyomta, és idejött, és úgy nézett ki, mint egy ember, még köszönt is rendesen, ahogy illik, a csomagot letette, ahová kértem, még elköszönni is tudott. Arról nincs hír, hogy mit gondolt magában, amikor meglátta, hogy kb. nagymama korú nénit sziázott le a telefonban, az ugorj már ki felszólításról nem is beszélve.

Azóta röhögök, pedig inkább sírnivaló. Az is, hogy modortalanságban idáig jutnak emberek, no meg persze az is, hogy a saját munkájában, amit feltehetőleg meg akar tartani továbbra is, megenged magának ilyen stílust. Egyébként a csomag súlya alig két kiló, tehát egyáltalán nem fárasztó a lakásig hozni, ha már egyszer itt áll vele a kapu előtt. Van, aki ilyenkor engedelmesen kimegy a társasház kapujába? De most komolyan, ez elképzelhető? Kár, hogy nem kérdeztem meg tőle.

Még mielőtt bárki azt a következtetést vonná le, hogy na ugye, ezért nem rendelek (inkább megyek, lábam lejárom, cipekedem), mert ilyen borzasztó az online rendelés, meg hogy ilyenek a futárok, stb... sietek leszögezni, hogy nem, egyáltalán nem ilyenek, ez egy kirívó, sőt az én gyakorlatomban eddig egyedülálló eset volt. Soha, egyszer sem találkoztam ilyen bunkósággal, pedig hosszú évek óta mindent rendelek, már a járvány előtt is gyakran, azóta pedig szinte kizárólag online vásárolok, bútordarabtól háztartási felszereléseken, élelmiszeren, ruhaneműn, elektronikus cikkeken át egészen a legapróbb zöldséghámozóig és gombelemig mindent, mindent IS. A futárok normális, udvarias emberek, akár fiatalok, akár idősebbek, ez a fickó volt a kivétel, eddig. Megpróbálkozott azzal, hogy hátha másfél-két perccel felgyorsíthatná a saját haladását, hát bocs', ez nálam nem jött be.

Be kellene vezetnem a kategóriák közé valamilyen hibrideket, például vicces-szomorú, de lehetne egy se-köpni-se-nyelni kategória is. Ide talán ez utóbbi illene, de lehet, hogy mindkettő.

Saját tulajdonú, tehermentes, jellegtelen kékeslila színű Pille-székemet ráfizetéssel elcserélném a szemközti második emeleti erkély gyönyörű égszínkék Pille-székére. 

(Örkény után nagyon szabadon)

Hoppá, megint ott (volt tegnap este) a macska! Sőt, egy ember is. Ma csak ezt tudom nyújtani, bocs'. Jó éjszakát mindenkinek!

Valaki magyarázza meg nekem, hogyan kell érteni, amikor azt mondják: X.Y. három óránál* - vagy akárhány óránál, szóval, azt nem értem, honnan, milyen irányból kell számítani? Aki ezt minden gondolkodás nélkül, automatikusan bármely pillanatban kimondja, hogyan tudja ilyen magától értetődően alkalmazni? Mert ha képzeletben pl. a 6 óránál vagyok, akkor jobbra 45 fokban helyezkedik el a 3 óra. De mindig a 6 órától kell számítani az irányt? Mert ha nem ott állok, akkor már egészen másfelé van a 3 óra. Ha azt mondom, X.Y. 12 óránál, az pontosan szemben van, de csak akkor, ha most is 6 óránál állok. 

Én, aki még a történelem eseményeinek időpontjait, a korszakokat, évszámokat is egy lerajzolható vonalon ábrázolhatóan tudom elképzelni Krisztus születésétől a legújabb korig, nem tudok megbirkózni ezzel a kérdéssel. Tényleg annyira magától értetődő ez mindenki másnak?

* Általában olyankor hangzik el ilyen, amikor a beszélgetők egyike egy harmadik személy megjelenésére akarja figyelmeztetni a másikat. 

Ritkán jön ide poszt, de ha igen, akkor színvonalas. Hát nem?

Akárhányszor meghallom ezt a reklámot, abbahagyom, amit épp csinálok és meredten nézem a képernyőt, hogy felröhöghessek 0:15-nél, amikor egy bácsi a fotelban ülve piros orral, rénszarvas-fejdíszben azt énekli(?): lájkötájgör. Legalább hússzor láttam már, mire  tudatosult bennem, hogy egyáltalán milyen cég reklámja. Nekem ez nagyjából ugyanolyan, mint annak idején a Müszi volt, annál is lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy csettintsen a keménykalapos pasas.

Szerkesztgetem az ős-freeblogos blogom anyagát és időnként meglepődöm, miket voltam képes írni 12-13 évvel ezelőtt. Például 2005. május 26-dikán ez volt az aznapi bejegyzésem, idéztem a Micimackóból:

"... Parancsolsz valami harapnivalót?
Micimackó ilyenkor, reggel tizenegy óra felé, mindig parancsolt valami harapnivalót, így hát jólesett látnia, hogy Nyuszi tányért és bögrét szed elő, s amikor megkérdezte: - Mézet vagy tejet? - gyorsan és izgatottan megjegyezte, hogy mindkettőt, aztán hozzátette, nehogy túl mohónak gondolják: - Kenyér nem kell."

Ééés... most, amikor olvastam, még  most is felnevettem. Mert mitől is olyan vicces ez a rész? Számomra nem is annyira a végső poéntól, - hogy tudniillik kenyeret nem is kér, ellenben minden mást -, hanem nekem főleg ettől: Micimackó ilyenkor, reggel tizenegy óra felé, mindig parancsolt valami harapnivalót. :)

Azon még mindig gondolkozom, hogy ha végzek a kipofozással, betegyem-e ide az oldalsávba az újraélesztett régi blog linkjét. Több érv szól mellette, mint ellene, de a mai fészbukos világ miatt az ellenérvek pillanatnyilag elég erősek. Még töprengek rajta

Megkockáztatva, hogy főleg azok értik majd, akik ismerik a sorozatot, még egyszer előhozom az Agymenőket:  az egyik főszereplő, Sheldon Cooper néhány felejthetetlen mondata, amit már csak a huszonegyedik század embere tud értékelni.

Az egyik szituáció:

Sheldonnak egy világhírű fizikuslány a szállóvendége, megmutatja neki a vendégszoba felszerelését, többek közt a külön szekrényben tárolt,  katasztrófahelyzetre összeállított, nyolc napra elegendő vésztartalékot, benne ennivalóval, vízzel, egyebekkel, valamint egy nagy teljesítményű pendrive-val. Mire a lány: - És ha minden usb-csatlakozó is tönkremegy? Erre Sheldon világfájdalmas képpel, fojtott hangon: - Akkor úgysem érdemes élni, igaz?

A másik:

A szomszéd lány, Penny virágdíszes hajcsatok gyártásába fog és vállalkozása beindításában a barátok segíteni próbálnak neki, honlap, netes marketing, stb. Ötletelés közben felmerül, hogy talán férfiaknak is kínálhatnák a csatot, ha tennének bele bluetooth-t. Penny ezt értelmetlennek tartja, mire Sheldon, utánozhatatlan hangsúllyal és szuggesztív tekintettel: - Penny, MINDEN jobb, ha van benne bluetooth!

És még egy Sheldon-gyöngyszem, csak úgy ráadásnak: - Igen ritkán viccelek, de ha mégis, felismered, mert azt mondom: bazinga!*
Ugyanis amikor elsüt egy-egy idegesítő vagy érthetetlen poént, hozzáteszi ezt a szót valami olyasmi értelemben, hogy 'jól bedőltél', 'csak vicc volt'. Egyébként ennek a filmbéli szónak hatására 2012-ben egy újonnan felfedezett méhfaj ezt a nevet kapta: Euglossa bazinga - és ez nem vicc, hanem tényleg igaz. :-)

Ilyen hideg van, sőt lesz még ilyenebb is:

De  még mindig nincs annyira hideg, mint amilyenről ez az évekkel ezelőtti telefonos riport szólt. A telefonvonal másik végén egy erdélyi kis falu, Bodzaforduló polgármestere, Bodzafordulón pedig akkortájt -28 fok körüli hideget mértek:

"Polgármester: Fogas az idő az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk. 

Riporter: És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hidegre tekintettel?

Polgármester: ??? (azaz: nagy csend)

Riporter: Ööö... arra gondolok tehát, hogy mik azok a döntések, melyek eltérnek a normális életviteltől?

Polgármester: (kis csönd után) Éccakára bégyühet a kutya..."

Keresztrejtvény, meghatározás: állati nyúlvány. Na, mi jött ki? FARK. Így, ahogy látod. 

(Aha, tudom, a nyúlványos állat meg a farkas.)

Van abban valami hihetetlenül komikus, amikor este nyolckor megcsörren a telefon és a kiránduláshoz útvonalat tervezők azt kérdik:  hogy kell a google mapon a sárga emberkét rátenni az utcára??? Mondom, megfogod és odahúzod. "Húzzuk mi, de mindig leesik!" Hát nem engeded, hogy leessen - vágom rá röhögve, de a következő pillanatban kapcsolok, ja, csak olyan utcára tudod tenni, ahol végigment a google-autó és kék vonallal van jelölve. Megoldódott, sárga emberke odahúzva, öröm és boldogság.

De most tényleg, miféle világ ez a huszonegyedik század? Ha, tegyük fel, a hatvanas évekből egy vissza-a-jövőbe-féle időgéppel  idetévedne valaki és ilyeneket hallana, hogy odahúzod a sárga emberkét, meg hogy google-autó, hát... Ha meg még azt is  tudná, hogy én például üdülés előtt mindig végigvezetem azt a bizonyos sárga emberkét az illető helyen és mire odaérek, addigra még azt is tudom, melyik sarkon kell befordulni a szálláshelyig és hogy néz ki a bejárata... 

És ez csak egy porszemnyi apróság a huszonegyedik századból. :)

Nagy kár, hogy nem lehet mindig abba a rendelőbe menni méretkezni, ahol a szűrővizsgálat előtt olyan mérlegen mérik az ember súlyát, ami az itthonihoz képest 2 kilóval kevesebbet mutat. :)

Ezt a videót tegnap találtam és a filmecske vicces mivoltán túl mindjárt tanultam is valamit. Ugyanis eddig fogalmam sem volt, hogy létezik egy manul nevű macskaféle. Nevezik pusztai macskának és Pallas-macskának is (a felfedezőjéről, Peter Simon Pallas után).  Olyan, mint egy házi macska, csak egy kicsit nagyobbacska - de ez csak félig igaz, mert nagyjából akkora, mint a házi cica, viszont a dús szőrzete miatt sokkal testesebb. Jópofa, ahogy kíváncsiskodik a kamera lencséje előtt. :)