Öt hétig voltam távol, és hogy ezalatt mi történt a kerttel, az egyszerűen megdöbbentő. A lombhullató fák levelei megbarnulva zörögnek, már ami megmaradt belőlük. A boglárkacserje meghalt. Az aljnövényzet kb. úgy néz ki, mint október elején szokott, amikorra már minden növekedés leáll. Egyedül a borostyán tartja magàt, annak nem árt semmi, sem az aszály, sem a negyven fok.
18 megjegyzés:
A helyzet ugyanez. A fű olyan, mint a szalma.
A temetőben régen voltam, ebben a hőségben a meleg sírkövek között menni, és ha ott vagyok bizonyára dolgozni is nem akarok. Nagyon megviselne. Mind a két sírt benőtte a borostyán. Időnként meg kell nyesni, mert volt, hogy a szomszéd sírra is átkúszott. Az ott nyugvót már nem zavarja, de a rokonokat igen.
Természetesen minden jót neked, és egyszer majd rollátor nélkül menni is fog. Ez lesz a folyamat természetes rendje, csak ez hosszú és nem könnyű. Tudom, és nem is tudom szépíteni.
De akkor is eljön az az idő!
Mèg a rollátort sem ajánlják ebben a szakaszban, pedig legalábbis a lakásban nagyon praktikus lenne. Pillanatnyilag egy lábast vagy tányért, netán egy bögre tejeskávét se tudok átvinni egyik helyiségből a másikba.
Ági, olvasom visszamenőleg is, amit távollétemben publikáltál. Nagyon együttérzek veled, én is ettől vagy hasonlótól rettegek, ha elesnék, ami mindig egy hajszálon múlik... Gondolok rád, ami ugyan nem sokat lendít a várakozáson, de talán jobb, mint ha nem lenne...
Köszönöm, Rózsa, vigyázz magadra Te is!
Az ajtókon át tudod tolni a rollátort? A kórházban aggódtál emiatt.
Nem is tudom, hogy kerültem hozzád, s azt sem, hogy mikor olvastalak először, a "kórházas" időben már gyakrabban olvastalak. Bevallom picinyke könnycsepp ül meg a szemem sarában. Az együttérzés, s a remény, hogy visszatér az erő és a kedv. (Néhány korházas emlékem van - azokra sem mondhatom, hogy hosszas ott tartózkodást jelentettek volna,) A Könnycsepp másik oka egészen más. A szégyen talán, de ez nem jó kifejezés, hogy micsoda könnyed természetességgel veszem tudomásul, tartom természetesnek, hogy ha kell emelek, ha kell gyorsítok, ha kell futok egy darabon. Pedig... Ismeretlenül is ölellek.
Edesanyam, aki evek ota rakos es folyamatosan ket hete kemoterapiat kap mar hosszo ideje es elete vegeig kell kapnia, egy hete elesett es muteni kellett combnyaktoressel. Ma johet haza, o mar jarokerettel lepked. De a korhazban nem itattak es olyan dezorientalt lett, hogy 3 napig hallucinalt, zavart volt. Infuzio utan tisztult ki az agya vmennyire, de csak tobb nap utan adtak ebben a hosegben infuziot. Klimaa korhazban nincs. Hugom magahoz veszi, mig nem tud onalloan menni, o akar gondoskodni rola, amiert en nagyon halas vagyok, mert en nem tudnam megoldani az apolasat.
Nagyon hiányzik ez esős "rossz idő". Tavaly is egész ősszel és télen minden alkalommal figyelmeztettem a családom, ha ilyen-olyan indíttatásból nyavajgott az eső miatt bárki: ez a JÓ idő!
(ez utóbbit én írtam...)
Borzalmas a környezet, iszonyat látni, szomorú vagyok nagyon 😒
A borostyán is kiégett, barna, zörgő levelek mindenütt
Istenem, javulást kívánok neki, biztosan erősödni fog a normális ápolás hatására. Nektek pedig sok erőt kívánok!
Köszönöm, Márta! Bizony, amíg nincs bajunk, természetesnek vesszük a mozgást, fogalmunk sincs, mi mindentől függ minden pici mozdulat is.
Hát nálunk nem, feltartóztathatatlanul töri magát előre a betonszegély és a házfal felé. :(((
Nagyon kellene az eső, de remény sincs rá, ahogy látom.
Át tudom tolni, a szélesség megvan és most már küszöb sincs, csak áthidaló. De egyelőre rollátor nem ajánlott, pedig edények szállítására az lenne alkalmas.
a borostyán egy csoda, mindent túlél: https://aliz-napok.blogspot.com/2022/03/dacolon-diadalmaskodo-borostyanom-2010.html
a fotón!!! https://aliz-napok.blogspot.com/2016/07/volt-egyszer-egy-kert.html
Megjegyzés küldése