Lelkiállapotomat legjobban az jellemzi, hogy az élelmiszerszállítmány érkezése után azonnal be kellett falnom tizenöt usque húsz darab PomBãr macit. Még szerencse, hogy XXL csomagot rendeltem.
.......................
Olyan jó, hogy megőrizted a humorodat! - mondták nekem többen is az elmúlt hetekben. Ja, olyan jó, tényleg... #fanyarmosoly
9 megjegyzés:
Először úgy olvastam kényszercsel evés😉. Tkp evésről is meséltél. Meg kellett néznem, mi is az a pombär maci. Azt hittem, valami édesség. Valószínű kevertem a dörmivel, abból kicsit soknak tűnt a 15-20.🤭
A humort félretéve, remélem javulgatsz és az otthonod is hozzásegít ebben.
Ölellek
Ahogy mondják: Egyél, igyál, ne bánkódjál! Most a PomBar macik segítettek neked...
Én édességgel és a gyümölccsel is így vagyok. Úgy tervezem, hogy egész hétre megveszem amit kell, hogy ne kelljen majd boltba mennem. Aztán az első nap megeszek mindent:)
Őrizd a humorod, mégha nem is old meg semmit, csak egy kicsit könnyebb elviselni, ami éppen adódik. Hogy valóban nekünk könnyebb-e, vagy inkább másoknak megnyugtató így látni téged, azt nem tudom. Illetve van sejtésem.
Én néha másokért játszom el a szerepet, hogy jól vagyok. Megnyugszanak, és nem vígasztalnak, vagy ami rosszabb sajnálkoznak...
Vannak persze igazi segítők is, nekik nincs is szerepjátszás.
Dörmiből tényleg sok lenne! :))
Meg aztán ha az ember magán is tud nevetni, viccet csinálni a saját nyomorúságából, az sokat segít.
Mindig is szerettem (és máig szívesen művelem) az öniróniát... Persze, nem kell túlzásba vinni - pl. önmagunk ócsárlásáig - de arra jó, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan, esetleg ne fulladjunk krónikus önsajnálatba... Kissé távolabbra toljuk magunktól a helyzet valódi negatívumát. Igy magyaráztam valahogy a "bizonyítványomat" annak idején (jópár éve) a blogomon és az egyik kommentelő egyetlen kézlegyintéssel, helyzete magaslatáról, le is söpört...
Segít, de ez már a történetünk megtett folyamatának a vége. Ameddig nem tudunk magunkon nevetni, azt is végig kell csinálnunk.:)
Pedig így van. A kórházas bejegyzéseimet is nyilván azért írtam - önkéntelenül - második személyben, hogy "távolabbra toljam magamtól" azt a helyzetet, amiben pedig nyakig benne voltam.
Nekem a kezemet kellett 5 héttel ezelőtt műteni, és csak most tudtam rászánni magam, hogy utánanézzek az orvosi háttérnek.
Kitartást a mielőbbi felépülésedhez!
Köszönöm, Katalin! Neked is teljes gyógyulást kívánok!
Megjegyzés küldése