Van abban valami hihetetlenül komikus, amikor este nyolckor megcsörren a telefon és a kiránduláshoz útvonalat tervezők azt kérdik: hogy kell a google mapon a sárga emberkét rátenni az utcára??? Mondom, megfogod és odahúzod. "Húzzuk mi, de mindig leesik!" Hát nem engeded, hogy leessen - vágom rá röhögve, de a következő pillanatban kapcsolok, ja, csak olyan utcára tudod tenni, ahol végigment a google-autó és kék vonallal van jelölve. Megoldódott, sárga emberke odahúzva, öröm és boldogság.
De most tényleg, miféle világ ez a huszonegyedik század? Ha, tegyük fel, a hatvanas évekből egy vissza-a-jövőbe-féle időgéppel idetévedne valaki és ilyeneket hallana, hogy odahúzod a sárga emberkét, meg hogy google-autó, hát... Ha meg még azt is tudná, hogy én például üdülés előtt mindig végigvezetem azt a bizonyos sárga emberkét az illető helyen és mire odaérek, addigra még azt is tudom, melyik sarkon kell befordulni a szálláshelyig és hogy néz ki a bejárata...
És ez csak egy porszemnyi apróság a huszonegyedik századból. :)
4 megjegyzés:
Haladunk a korral (sütünk Váncza sütőporral).
Jósolni nem könnyű, különösen a jövőt tekintve.
Tudod, Ági, döbbenetes azért, nem? 63-ban a mágnestábla is akkora eseményünk volt az iskolában...
(Sárga emberkével én is bejárok mindent előre:) Egyszer a repülőről megmutattam, a kis szigeten hol lesz a szállásunk, nemcsak melyik öbölben, hanem a házat is beazonosítottam. Nem hittek nekem a levegőben, csak odaérve lent a földön:)))
rhumel
Rhumel, tényleg döbbenetes. Mostanában egy régebbi német filmben láttam egy írásvetítőt, amit már teljesen el is felejtettem, hogy egyáltalán létezett ilyen, pedig amikor még tanítottam a 70-es években, én is használtam az órákon. De hol van ma már az írásvetítő? (meg a kazettás magnó, a videókazetta, a floppy, stb. stb.)
Megjegyzés küldése