Dráma lett majdnem itt a kertben ma délelőtt, bizony. Mert a fekete-fehér macsek úgy mászott fölfelé a fenyőfa törzsén, mint a gyík, odafent pedig az ágak közt életvitelszerűen lakó szajkók egyike csapkodott éktelenül a szárnyaival, és bár elég nagy távolság volt köztük, ha a macska nem gondolja meg magát, még el is érhette volna. Persze a madárnak van annyi esze, hogy úgyse várta volna meg, míg odaér, úgyhogy nem is értettem, mire számít a cica, talán csak a vadászösztön lendülete vitte fölfelé ebben az ingerszegény téli időszakban, amikor soha sehol egy mozgó célpont, csak a sok cinke, azok meg olyan fürgén cikáznak, hogy zsákmánynak eleve reménytelenek. Aztán vagy belefáradt a kapaszkodásba, vagy csak meggondolta magát, de megállt és pár jellegzetes, vadászós farkcsóválás után leugrott. Egy-null a szajkó javára.
4 megjegyzés:
Hogy mikből maradok ki!
:))
A madármozi legjobb jelenete! :)))
A télből egyedül a madárlesés fog hiányozni.:)
rhumel
(Off: teljesítettem a fűtéses ígéretemet)
Megjegyzés küldése