Szerintem az élet

Fárasztó nap volt a mai, egyetlen jó volt benne, hogy mintha tényleg tavaszodna végre, no meg hogy keresztmamám nagyon örült a látogatásomnak. Életem első linzere (cukormentesen készítve, diabetikus baracklekvárral összeragasztva) is sikert aratott nála, és miután mindent rendberaktam körülötte, az almát már nem engedte lereszelni, mondván, hogy akkor csak dolgozol és nem velem beszélgetsz. Úgyhogy nem dolgoztam tovább, hanem leültem és vele beszélgettem.  :)

Délután pedig hazavonatoztam és útközben a Maglódi nyaraló nevű megállóhelyen meglepve láttam, hogy december óta vadonatúj állomásépületet rittyentettek oda. Van benne szép váróhelyiség üvegfallal és formatervezett ülésekkel, sőt fedett bicikliparkoló is, tiszta Amerika. Sokéves vonatos múltam alatt ez az első igazán pozitív MÁV-fejlesztés. Sok helyre elkelne egy hasonló, például Bicske alsó törzsutasai boldogok lennének, ha ahelyett a kopott vityilló helyett egy ilyet kapnának, ezt bizton állíthatom.

Annál kevésbé értem viszont, hogy Mendén miért kell évek óta az állomás háta mögött parkoló konténerben berendezett pénztárban árulni a jegyeket? Pedig ott áll az eredeti MÁV-típusépület majdnem teljesen üresen, csak egy forgalmi iroda van benne, semmi egyéb. Ugyan ütött-kopott már, de nem készül összeomlani, nyugodtan üzemelhetne benne a pénztár is.  De talán ez az áldatlan állapot is megszűnik egyszer, mert most olvasom, hogy megkezdték az újszászi vonal vasúti ingatlanjainak teljes rekonstrukcióját, nyilván ennek a projektnek egyik látványos eredménye a Maglódi nyaraló megállóhely épülete is. Hát akkor éljen, éljen, csak így tovább!