2013. február 25., hétfő

Most már, hogy többé-kevésbé megszoktam a rendszeresebb bejegyzéseket, kezdek elkanászodni és kihagyok egy-két-három napot. De már az is valami, hogy valamelyest visszatért a kedvem, és evidenciában tartom a posztolást, jövök is hamarosan egy tartalmasabbal, már hozzáfogtam, gyűjtőmunka folyik, piszkozat is megvan, csak hát a Zélet... 
Viszont ma este megint elmentem a könyvtárba, de most nem a betűrenddel illetve -rendetlenséggel hadakozni, hanem egy előadásra. Ami nem is lett volna rossz, az előadó is rokonszenves volt, a téma is érdekelt, de megállapítottam, hogy minden rendben, csak ne lenne közönség! Pontosabban: az a néhány túl nyüzsgő, túl bennfentes, na ők ne lennének ott! Aki mindenre bólogat, helyesel, kacarászik, folyamatosan száz fokon ég és szinte lihegve erőlködik, hogy őt, őt, őt vegye észre az előadó, meg lehetőleg mindenki. Ja, természetesen nők az ilyenek, mindig nők, és amikor három-négy is van belőlük egy légtérben, hát az nagyon fárasztó tud lenni. Egyébként is minden ilyen összejövetel egy tanulmány, csak nem mindig van hangulatom az egyedeket tanulmányozni, ma például nem bántam volna, ha nyugalmasabban zajlik az este, dehát nem jött össze.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ugye, előfordul, hogy hirtelen nem elég az annyi, amennyi. A százhuszat verő szív is elégedetlen.:)

klaribodo

bluemoon írta...

Én ugyan ilyen helyekre nem járok, tehát nem tudom, de élénken emlékszem még a szülői értekezletekre, ahol bizonyos szülők, ők akik párosával járnak szülői értekezletre, igyekeztek mindig szoros szemkontaktust tartani a tanárral, biztatóan és megértően mosolyogni, bólogatni, hangosan helyeselni és két ujjuk feltartásával jelentkezni hozzászólásra. Majd kibújtak a bőrükből, hogy észrevegye és csak őket figyelje a tanár, hogy lássa, hogy ők mennyire együttműködők...
De te, aki tanítottál, biztosan pontosan tudod miről is beszélek.

Látod ezért jó az internet. Nem kell elviselni azokat a másokat, akiket nem lehet elviselni. :)

Ági írta...

Bluemoon, pontosan ez az a jelenség, tökéletesen írtad le! :)

mick írta...

Ők a két lábon járó konvergenciák.