Ma a felújított és nemrég újra megnyílt Erkel Színházban megnéztük a Don Giovannit. A jegyeket már hetekkel ezelőtt megvettük, de az valahogy csak tegnap este derült ki, hogy a Don Giovanni egy három és fél órás program. Ez aztán kissé lehűtötte olthatatlan kultúrszomjunkat és egyhangúlag eldöntöttük, hogy mi aztán nem fogunk ott ülni 11-től fél 3-ig, hanem a két felvonás közti egyetlen szünetben otthagyjuk az előadást. Addigra már láttuk a vadonatúj színházat, az opera végét meg úgyis ismerjük és kész.
Aztán mire eljött a szünet, időszerű lett az újratervezés és maradtunk. Nem bántuk meg, kár lett volna otthagyni. Nagyon jó előadás volt, hangok és színészi játék tekintetében is, és az biztosan az énekeseknek is jó érzés volt, hogy nem esti operaházi hangulatban, hanem délután fél háromkor olyan vastapsot kapnak, amilyet ma produkált a közönség.
Az utolsó percekben sikerült kattintanom ezt a képet, a percekig zúgó tapsot és a lelkes ovációt tessék hozzáképzelni.
1 megjegyzés:
A színházban minden előadás kezdetekor kihunynak a fények. Akár délelőtt, akár este van. Az illúzió így mindig megvan.
Megjegyzés küldése