Balatonfüred 1.

Ajándék, mellyel meglepem ... magam magam. Ez lett a hétvégi út, péntektől hétfő reggelig Balatonfüreden voltam. Nem jártam ott már legalább 22-23 éve, azelőtt viszont elég gyakran, mert szinte évente kísértem Aput le a szívkórházba, majd a háromhetes kúra után vissza, a közbeeső vasárnapokon pedig látogatás Anyuval együtt, szóval, elég sok emlékem volt, persze főleg a kikötő környékéről és a hozzá közel eső reformkori városközpontról. Régebben, a  gyerekkori nyaralások idején is többször megfordultunk Füreden, mert bár mindig a déli parton laktunk, de ha elromlott az idő és fürödni nem lehetett, olyankor következett a kirándulás, ami vagy Tihanyt, vagy Füredet jelentette, esetleg a kettőt összekapcsolva, netán a Füred és Arács fölötti Koloska-völgyet is beleértve. Ezért aztán vannak itthon gyerekkori, meg a nyolcvanas évekből való fényképek is, melyeket sajnos, nem vittem magammal, így az akkor megörökített helyeket nem tudtam pontosan ugyanabból a szögből belőni, de még így is érdekes volt utólag összehasonlítani az akkori és a mostani fotókat.

Itt van például az Anna-bálok helyszíne, ma Anna Grand Hotel, de amikor az első kép készült, 1961-ben vagy '62-ben, akkor éppen SZOT-szanatórium volt.

Ez pedig már nem az üdülőtelep, hanem a felső városrészben az úgynevezett piros templom, ahol szintén jártunk valamikor a hatvanas évek elején. A környezete teljesen megváltozott azóta.

A kihagyhatatlan két figura a kikötőben, a Halász és a Révész, az első kép 1986 decemberében készült egy vasárnapi látogatás alkalmával.

A bal oldali képen én ülök a Blaha Lujza emlékpadon 1984-ben egy nyáriasan meleg októberi napon.

Apu 1983-ban az első magyar dunántúli kőszínház oszlopai előtt - ma pedig ugyanaz az emlékhely ilyen képet mutat.

És végül játszottam kicsit a technikával, kép a képben, múlt a jelenben: a belső fekete-fehér képet ugyanazon a fent említett '84 októberi napon készítettem Apuról a mólón.

Egyelőre ennyi, majd még jövök és mesélek.