No kérem szépen, ma olyan történt velem, ami eddig még soha, pedig évtizedek óta járok a városban aluljárókban, pályaudvarokon, tömöttebbnél tömöttebb járműveken a szélrózsa minden irányában, keresztül-kasul, külvárostól belvárosig és vissza, de eddig valami különös módon megúsztam, hogy ki akarjanak zsebelni. Ma viszont egyszercsak a táskámban találtam egy kezet. Így utólag kicsit bánom már, hogy nem csaptam rá egy jó nagyot, de annyira meglepődtem, meg annyira az volt az első reakcióm, hogy megnézzem, hiányzik-e valamim, hogy a spontán testi fenyítés ötlete fel sem merült bennem.
A kéznek persze volt gazdája is, aki fel sem nézett, miközben húzta vissza a kezét, a felületes szemlélőnek eszébe sem jutott volna, hogy a tekintete és a végtagja egészen különböző irányban van elfoglalva, dehát gondolom, ez minimum követelmény egy zsebtolvajnál. A három rekesz közül az elülsőbe nyúlt bele, miután a cipzárt már középig kihúzta, nyilván ekkor
éreztem meg, hogy megbillent a táska. Szerencsém, hogy ma elég súlyos
volt, vizespalack és esernyő is volt benne, mert ha csak valami
pillekönnyű lengedezik a vállamon, meg sem érzem, ha megmozdítja. És szerencsém az is, hogy észrevettem, mert ha csak 4-5 centivel jut beljebb az a kéz, egy-két másodperc múlva már a pénztárcámat fogta volna, az ugyanis abban a rekeszben volt. Hozzá kell tennem, nem is egymás mellett álltunk a zsúfolt buszon, köztünk volt - nekem háttal - egy nő sötétkék blézerben, és ama blézer alatt (!) nyúlt át a fiú. Szólni persze nem szóltam, ez nem ajánlatos ilyen helyzetben, mert még esetleg egy bökőt is kaphatok a hátamba, ráadásul mögöttem állt a fickó társa, akivel együtt szálltak fel ugyanott, ahol én is. A Huszár utcától elindulva pár másodperc alatt történt az egész, és a Blahánál ők már le is szálltak, mialatt én az ablak felé elfordulva a táskámat leltároztam. Hogy netán a nő is hozzájuk tartozott-e, nem tudom, még az is lehet, mert ha valakinek a blézere alatt egy idegen nyúlkál, az már csak feltűnne neki, kivéve, ha a bandához tartozik.
Később átszálltam egy másik buszra és útközben még legalább ötször átnéztem a táskám tartalmát, de mindenem megvan. És tán mondanom sem kell, még mindig undorodom. A látványtól, ahogy az az idegen kéz húzódik kifelé a táskámból, magától a ténytől, hogy belenyúltak a saját holmimba, meg attól, hogy ezek ketten (vagy hárman?) esetleg már a buszmegállóban kinéztek maguknak engem. Pedig megúsztam, úgyhogy tulajdonképpen egy szavam se lehet.
3 megjegyzés:
Én már többször is fogtam a táskámban idegen kezet. Sőt, olyan is előfordult, hogy volt benne idegen kéz, de sajnos csak utólag vettem észre.
anyukám egy kizsebelés után tért rá arra, hogy egy üres pénztárcát tartott a táskájában, a pénzt pedig egy borítékba tette és úgy vitte. egészen jól működő koncepció, én is próbáltam. mostanság olyan táskám van, amit le kell lakatolni, két mozdulat, de azt észrevétlenül szerintem nem oldja meg senki. nem mintha nagy szükség lenne rá, de olyat is tud, hogy mondjuk hozzálakatolom az egész cuccomat egy fához, amíg úszkálok, azért van.
A 6-os villamoson történt, hogy az egész decemberi fizetésemet pénztárcástul vitték el. Bevásárolni mentem.
Megjegyzés küldése