Kezdődik megint. Mármint hogy erősen hanyagolom a blogot. A januári elhatározás egy darabig eredményes volt, annyit legalábbis eredményezett, hogy eleinte naponta, aztán egy-egy nap kihagyással, de írogattam. Most már több nap is eltelik blog nélkül, nem lesz ennek jó vége, de azért megpróbálok visszakapaszkodni.
Mostanában Jókairól olvasok, nem Jókait, hanem mások írásait róla. Olyanokét, akik a közelében vagy vele éltek hosszú időn át, ismerték őt és a családi körülményeket, a hétköznapjait, az örömeit és a bánatait, a sikereit és a mélypontjait. Érdekes ilyeneket olvasni. Például az unokahúgának, Váli Marinak a visszaemlékezéseit, aki valamikor régen egy közel 2000 oldalas kéziratot hagyott a nemzeti könyvtárra, amiből egy jócskán megszűrt, de még így is terjedelmes kötet nyomtatásban is megjelent. Vagy Laborfalvi Róza unokájának, Feszty Árpádné Jókai Rózának az írásait a "papáról", aki őt annak idején örökbe fogadta. Aztán olvasom még Jókai levelezését az utolsó évekből, amikor azt a bizonyos - a családot és a közvéleményt is felháborító - második házasságát kötötte az 50 évvel fiatalabb Nagy Bellával, hát... ez már nem igazán békés olvasmány. Kirajzolódik a nagy íróról egy kép és minél többet olvas róla az ember, ez a kép annál árnyaltabb, még akkor is, ha nem feledkezhetünk meg a visszaemlékezések szubjektív voltáról. Pillanatnyilag ezek a benyomásaim röviden összefoglalva: Jókai végtelenül türelmes és jószándékú ember volt, aki a szeretteitől szinte mindent elviselt és értük mindenre hajlandó volt, némely szerettei pedig ezt alaposan ki is használták.
Mindenesetre most már azt is tudom, hogy abban a bizonyos lombikos kávéfőzőben, ami ott áll a füredi ház ebédlőjében a tálalón, nos, abban minden hajnalban pontosan másfél óráig főzték a kávét, mielőtt a ház ura felébredt volna.
2 megjegyzés:
De szeretem én ezt az Ágit, aki lát valamit, hozzáolvas, aztán megosztja velünk!
:) ez az Ági már csak ilyen.
Megjegyzés küldése