Rég volt hozzám ilyen közel a Duna vize, szinte elérhetném, ha a felső rakpart mellvédjéről kihajolva belelógatnám a kezem. A túlsó part végig tele van hajókkal, kettesével-hármasával egymás mellett, és valóban jó, hogy nem is próbáltak meg átférni a hidak alatt, mert némelyiknek nemhogy a rádióantennái és egyéb magasan kiálló műszaki részei, de maga a fedélzete is feljebb van már, mint például az Erzsébet híd alváza (a lenti képen ez jól látszik, ha kinagyítod).
Nem katasztrófaturistának mentem oda, de ha ott voltam, már csak
megnéztem, amit a legöregebbek se nagyon láttak itt a gyakran ismétlődő
áradások idején. És hogy milyen nagy a víz ereje, ez talán még a mozdulatlan képekről is érezhető.
 |
| A Marriott alsóbb emeleti ablakain akár be is nézhetnek a luxushajó utasai |
De ma valami békésebb élményem is volt ott, mert pár méterre az elszabadult folyótól: végre megtaláltam Elek apó kútját, amiről csak a közelmúltban szereztem tudomást. Mármint arról, hogy nemcsak Sopronban van ilyen, hanem itt és néhány más városunkban is.
Azt nem tudom, hogy a soproni is igy működik-e - mert amikor ott jártunk, fogalmunk se volt róla, hogy a gyíkocska tudhat vizet köpni - de ez olyan, hogy ott a kövek közt jobbra (közvetlenül az odaszemetelt pálinkás üveg mellett) van egy kis kerek gomb, ha arra rátapos az ember, akkor a gyík szájából folyni kezd a víz. Ha legközelebb Sopronban járok, feltétlenül kipróbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése