Szerintem az élet

Tárgyak a Jókai-házból. Ami persze nem úgy értendő, hogy elhoztam, hanem csak megörökítettem őket és most megmutatom. Aki már unja, hogy megint Füreddel jövök, sőt immár sokadszorra Jókaival, az bátran lapozzon tovább, semmi gond, nincs harag. :)

Szebbnél szebb porcelán kávéscsészék minden mennyiségben, Jókai nagy kávékedvelő volt. Unokahúga, Váli Mari minden részletre kiterjedő visszaemlékezéseiből* tudjuk, hogy Laborfalvi Róza már hajnalban megfőzte a fekete nedűt a háztartás valamelyik kávéfőző masinája segítségével és mire férje felébredt, készen várta őt a kávé, friss tej kíséretében.

Az első kettő Jókai csészéje volt, a harmadikat pedig a világosi fegyverletétel utáni bujdosásuk idején használták (később Róza visszatért Pestre, Jókai pedig egyedül rejtőzött el Tardonán mindaddig, míg felesége ki nem eszközölte számára a menlevelet).

Borszeszégős, láthatóan sűrűn használt kávéfőző

Jókait a természettudományok is vonzották, erről regényeit olvasva is számtalanszor megbizonyosodhatunk. Itt van a zsebmikroszkópja (megjegyzem, az elnevezés kicsit sántít, mert elég nagy zseb kellett volna hozzá), valamint a barométere, melyen érdemes megfigyelni a feliratokat is, nekem különösen tetszik az igen száraz kifejezés.

Jókai zsebmikroszkópja...

... és Calderoni márkájú barométere

És a teraszon ott van a Svábhegyről nyaranta lehozott távcső, melyről Váli Mari ezt írja:
"...  három magas lábon nyugvó, forgatható nagy teleszkóp, melyen át Móric bátyám a Svábhegyen is nagy kedvteléssel szokta vizsgálni az éjjeli égbolt ragyogó világát."

De a távcsőnek egyéb szerepe is volt. Akkoriban a villától még szabad kilátás nyílt a tóra, amit ma elég nehezen tudunk elképzelni, hiszen a szemben lévő telken ott a  Vaszary-villa, ami azonban  csak jóval később, 1892-ben épült. Váli Mari  leírja, hogyan figyelték a távollévő Jókai érkezését:

"A Jókai- és Éczy-villák előtt elterülő Balaton-part azon részén, melyen most a hercegprímás nyaralója áll, széles nádassal határolt puszta telek volt akkor még. [...] ... a déltájban érkező gőzhajó feltűntével már messziről megláttuk az árbocra felvont nagy nemzetiszínű zászlót. Ez a zászlódísz azt szokta jelenteni, hogy valami hírneves utast hoz a hajó. Róza néni sietett kicserélni a teraszon lévő nagy távcső égboltvizsgáló apparátusát a földi távolságokat közelhozó lencsével, s a teleszkóp csövét a hajó felé irányítva csakhamar felkiáltott: - Csakugyan bátyátok jön!"

Fotókerámia eljárással "matricázott" díszpohár a házaspár arcképével és a füredi gyógykutak, a savanyúkút és a savókút ábrázolásával

Álljon itt egy "női" tárgy is, Laborfalvi Róza varródoboza, elefántcsont-, ezüst- és malachit-berakásokkal. Kis rekeszekkel, egymásba illeszthető skatulyákkal, praktikusan és mutatósan kialakítva. Elfogadnám én is, azt hiszem.

Arról pedig, hogy miként teltek az esték a füredi házban, így ír Váli Mari:

"Alkonyat felé rendesen a villa körüli ültetvényekkel mulatta magát Móric bátyám. [...] a fundus elején díszlő rózsák ápolásán mindig talált annyi szórakozást az egész napi munka után, hogy eszébe sem jutott otthonából kimozdulni.

Mikor pedig teljesen beesteledett, és vendég nem volt náluk, elragadóan szép énekével gyönyörködtetett bennünket; régi magyar népdalok, szent énekek, operaáriák zendültek ajkán. Nem vette rossz néven, ha mi is belekontárkodtunk néha éneke kiséretébe, s ha Róza néni kifogásolta egyik-másik 'kontárkodó' hamis hangját, azt mondta rá Móric bátyánk az ő áldott türelmével: - Nem tesz semmit! Kedves az azért az Isten előtt!"

*Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Szépirod. Kvk., 1955.