Szerintem az élet

A Google-térkép és a világon keresztülguruló Google-autó segítségével kalandoztam egyet, mégpedig a Kalinyingrádi körzetben, melynek már elhelyezkedése sem mindennapi. A korábbi kelet-poroszországi terület egy részét ugyanis 1945 után a Szovjetunióhoz csatolták. Ma Oroszországhoz tartozik, de az anyaországgal nincs közös határa, hanem beékelődik Lengyelország és az időközben önállóvá lett Litvánia közé.

Csak úgy találomra elindultam Zarecsje (Заречье) felé és a településre beérve máris az óvoda előtt találtam magam, ott a tábla a falon, miszerint ez a négyes számú Cseppecske óvoda (ez a Капелька talán rajzfilmfigura is lehet, nem tudom). Meszelt fal, az ablakok fölött kacskaringós stukkódíszek, az ablakokon függönyök, némelyik mögött cserepes virágok, az ajtó olyan, mintha évek óta nem nyitottak volna be rajta. 

 

Továbbgurulunk, az utca néptelen, de ott messze van valaki, aztán közelebb érve kiderül, hogy egy frissen festett ház ablakkeretét vagy ablakpárkányát tisztogatja egy fiatal nő, ő az egyetlen élőlény közel s távol. Kihozott egy állványfélét, meg vödröt, öltözékéről pedig úgy látszik, 2012 szeptemberében, amikor a felvétel készült, nyárias meleg volt ott északon.

 

A másik utcán hosszú épület, néhányan állnak előtte, két parkoló autó is látszik, ez valamilyen intézmény lehet, nevezzük tanácsházának. És nézd csak, mellette a fűben egy oszlopon nyilvános telefon.

 

De a tanácsházával szemközti épület is érdemel egy kis figyelmet. Vajon milyen célt szolgálhatott, amikor még nem üres szemekkel bámultak az ablaknyílásai?

Már megyünk kifelé a faluból, itt egy magányos kicsi ház, valami üzlet lehet, az ajtó fölött a tábla: nyitva 6-21 óráig. Jó lenne tudni, megéri-e este kilencig nyitva tartania, van-e ember, aki olyankor betér vásárolni.

És aztán tényleg itt a település vége, egy árva buszmegálló-tábla bújik meg a fák mellett, mielőtt még az országút kiszaladna a faluból.

 

Az egyik közeli falu Trosztnyiki (Тростники)*, mindjárt a falu szélén ott a temető. Kerítése alacsony meszelt fal, benne csupa kékre festett ráccsal kerített sír, sőt némelyik síremlék is ugyanolyan kék, pedig ezek nem is régiek, hanem a ma divatos ferde geometrikus formájú sírkövek.

 

A temetőben a fák közül kiemelkedik egy rom:  templom a XIV. századból, a teuton lovagrend  építette, később evangélikus templom lett, oltárát nürnbergi mesterek készítették. Fénykorában három harangja volt, többször átépítették, utoljára 1852-ben. Mára csak a torony falai maradtak, ott meredeznek tető nélkül, bár 2007-ben a régió kulturális örökségének részévé nyilvánították.

A temetővel szemben ez talán iskola lehet, kapuja mellett autóbusz Gyerekek felirattal, talán más iskolából érkeztek vendégtanulók. A kertbe is benézhetünk, a fa alatt éppen valami zajlik, de milyen kár, hogy sose tudjuk meg, kik ők és éppen mit is csinálnak.

 

 

No kérem, odautazás nélkül és a net, meg a Google-autó nélkül valaha is benézhettünk volna a kalinyingrádi körzet falvaiba? Jól sejted, a kérdés költői. :)


*Trosztnyiki településről a névre kattintva megnyíló oldalon lehet olvasni oroszul