Amikor a közös blogunk egynapi olvasóinak száma kétszerese a saját blogom látogatóinak, olyankor tudom, hogy rá kellene kapcsolnom. Na, majd legközelebb.
"Lassacskán leengedünk, mint a lufi" Iduska szavain elmosolyodtam, s megjelentem lelki szemeim előtt, pontosan olyan szánalmas képben, mint a ráncos lufi... Csakhogy neki nincsenek érző és szenvedő izületei... Vagy mégis?...
4 megjegyzés:
Lassacskán leengedünk, mint a lufi. Kösz, hogy nálam jártál.A napok olyan egyhangúak, hogy hetek óta elő sem bújt a napocska, csak köd,köd,köd.
Feltételezésem szerint azért nagyobb a forgalom a közös blogon, mert sokan rákattintva várják, hogy van-e folytatás.
Ági, jó hogy oldalt van egy listád. Mindig tőled keresek fel néhány blogírót, meg a közös blogot is.:)
"Lassacskán leengedünk, mint a lufi" Iduska szavain elmosolyodtam, s megjelentem lelki szemeim előtt, pontosan olyan szánalmas képben, mint a ráncos lufi...
Csakhogy neki nincsenek érző és szenvedő izületei... Vagy mégis?...
Megjegyzés küldése