Szerintem az élet

Olvastam egy írást retró tárgyakról és dolgokról, közben pedig azon nevettem, hogy a cikk írója mennyi olyasmit tekint retrónak, amit az én korosztályom már csak felnőttként - de legalábbis nem gyerekként -  ismert meg, vagyis mi nem ezeken nőttünk fel. Hozzáteszem, hogy ettől persze még simán retrónak vehetjük a nyolcvanas évek közismert tárgyait is, de mégis vicces végignézni, a felsoroltak közül mi minden nem volt még a mi gyerekkorunkban.

A cikkben említett dolgok közül például nem volt Gazdálkodj okosan (legfeljebb Capitaly, ha a szülőknél megmaradt régről), mert azt csak a hatvanas évek közepén adták ki nálunk, a Police 07 pedig végképp sokkal később, csak a nyolcvanas években jött ki. Volt viszont Ki nevet a végén a maga dobókockájával és különböző színű figuráival, volt Marokkó, meg kártyajátékok. 

Nem volt tévé, ennek megfelelően nem ismertük a Lolka és Bolkát, de a Ну, погоди́! című, mára kultikussá vált szovjet rajzfilmet sem és a Mikrobit sem, mert ez utóbbi csak a 70-es évek szülötte, nem is beszélve a Skála-reklámokról, melyek már bőven felnőttként másztak a fülünkbe olyannyira, hogy felfokozott nosztalgikus hangulatban némelyiket a mai napig el tudjuk danászni. 

Nem volt metró sem, mi még általában vonattal mentünk a Keletiig és onnan buszoztunk vagy villamosoztunk tovább a város belseje felé. De Gödöllő és Cinkota felől a HÉV is a Keletiig járt annak idején, az érkezési oldalnál volt a végállomása és odáig járt a mi kerületünk központjából a 67-es busz is, az is alternatívaként szolgált, ha a rákosmenti embert be akart menni "Pestre", mert így mondta mindenki: bemegyek Pestre. 

Egyáltalán nem voltak még használatban az  NDK-ból származó  AKA-cikkek, a party-grill, a kézi mixer habverő és dagasztó karokkal. Hogy AKA hajszárító mikortól létezett, nem emlékszem,  de az biztos, hogy nálunk a szegedi kollégiumban még 1970 környékén is csak a vecsési gyártmányú citromsárga, éktelenül zörgő hajszárítót lehetett elkérni (!) a portáról. De gyerekkoromban még senkinek nem volt otthon hajszárítója, legalábbis sehol, egyetlen ismerős családnál se láttam ilyesmit, nyáron a napon szárítottuk a hajunkat, télen meg a kályha fölé hajolva. Ja, és Rakéta porszívója is csak annak volt, aki Szovjetunióbeli turistaútról hazacipelte. Söpörtünk, felmostunk, évente néhányszor vikszeltünk és a Tangó pasztával frissen átkent hajópadlót ronggyal fényesítettük - ez utóbbit általában én műveltem, nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, mondanom se kell.

Említ a cikk fogkrémmárkákat is, de hogy mivel mostuk a fogunkat gyerekkoromban, arra egyáltalán nem emlékszem, talán Odol lehetett, vagy Ovenall? A Kolynos, Amodent, Fluorita, Elmex viszont csak valamikor húszas éveim táján volt kapható,  de a 60-as évek végén volt még egy jellegzetes fogkrém, a Pomorin, bolgár gyártmány és állítólag tengeri só volt a hatóanyaga, pocsék íze volt - dehát már ez se gyerekkori emlék, mert tudom, hogy  egyetemista koromban  használtam.

És végül a Négercsók is benne van a cikkben, a hetvenes évek terméke volt ez az émelyítően édes és émelyítően habos édesség. A hatvanas években, igaz, úgy középiskolás éveim táján már létezett a Pilóta keksz, elég drága mulatság volt az akkori árakhoz képest, viszont nagyon szerettük, finom volt. Főleg ajándékba szokták/szoktuk adni és aki ilyet kapott, megbecsült rokonnak vagy barátnak érezhette magát. :)

Hogy ennyi mindent fel tudok sorolni, ami a ma retrónak nevezett dolgokhoz képest sokkal, de nagyon sokkal korábban létezett és hogy számomra ezek az igazán "retrók", ez mit bizonyít? Hát... fogalmazzunk finoman: ennyire régen voltam gyerek. :)