Szerintem az élet

Azért nem várom meg Újév napját, hogy ne újévi fogadalomnak számítson a kísérletem, mely szerint visszatérek az egyszer már (legalábbis egy ideig) bevált naponkénti bejegyzésekhez. Hogy miért határoztam el, annak több oka is van. Például, mert hiányzik az írás, már kezdek leépülni nélküle, márpedig puszta lustaságból leépülni nem nagyon érdemes. Aztán meg belegondoltam: tizenhárom éve gyűröm az ipart itt a blogtérben és ebből az évek többségében ezt élvezettel műveltem, hozzátartozott az életemhez. Hát érdemes ezt feladni, érdemes hagyni, hogy elvesszen a virtuális ködben? A kérdés ugyan költői, de én megválaszolom: nem érdemes. 

Tehát megpróbálok naponta írni és szándékom szerint visszahozom a rövidke életképek, poénos gondolatok posztjait is, hogy olyan vegyes műfajú legyen a blog, mint a régi volt. Lesznek hosszabb észosztó bejegyzések, meg eszmefuttatások (ha ugyan még képes vagyok eszmét futtatni), lesznek múltba révedések és lesznek hirtelen fellobbanásból származó egy-két mondatos szösszenetek, valamint pillanatnyi benyomások szülte nyúlfarknyi posztok is. Ja, és megpróbálom újfent tartani magam ahhoz a kezdetben annyira bevált elvemhez, mely szerint mindenkinek nem lehet tetszeni, ez pedig a bejegyzésekre is érvényes. 

Összegezve tehát: első nap - pipa.