Tegnapi életkép
A buszon egy korombeli nő egészen belefeledkezve nyomogatja a hetvenes évekből ittragadt, élénkzöld műanyagdobozos tetrist.
Egy férfi és egy nő, ismerősök lehetnek, megállás nélkül hangosan, az egész kocsit betöltően taglalja az elmúlt rendszer előnyeit és a mai hátrányait.
Az ajtó nem csukódik, villog és vijjog a hibajelző lámpa előbb csak az első ajtónál, aztán mindkettőnél (kis busz, Modulo, csak két ajtaja van), a vezető vagy tízszer kiugrik a fülkéjéből, kézzel próbálgatja, forgatja a felső vésznyitó kereket is, de azon kívül, hogy többször majdnem odacsukja őt magát a két becsapódó ajtószárny, megjavulni nem hajlandó. Tulajdonképpen ebben a gyönyörű napsütésben jó gyalogolni, úgyhogy amikor elhagzik a "szálljanak le", letódulok én is és egymagam elindulok hegynek föl. Két megállónyira érek, amikor - mert nemcsak a google, hanem a Futár is a barátom - rájövök, hogy 1-2 perc múlva utolér majd a következő busz és úgy is van, már jön felfelé. A banyatankos asszonyok többsége rajta van, a két politizáló is ugyanúgy folytatja az elemzést, a babakocsis nő is ott áll középen, viszont a busz a nagyobbik típus. Mindenki jól járt. Csak - ahogy a Futáron látom - a bedöglött pici busz áll még mindig ugyanabban a megállóban és várja a megmentő műszakiakat. Porszem a gépezetben.
1 megjegyzés:
Jó, hogy tegnap történt. Ma nehezebb lenne ugyanezt teljesíteni. :)
Megjegyzés küldése