Szerintem az élet

Pedig milyen jól megszerkesztettem már a külön webkamerás blogot! Aztán mégis úgy határoztam, hogy inkább itt osztom meg webkamerás élményeimet a publikummal, az én régi, hűséges olvasóközönségemmel.

Ami a webkamerákat illeti úgy általában, azokat szeretem igazán, amelyek mozgó képet adnak, minél folyamatosabb a mozgás, annál jobb. Úgy 10-12 évvel ezelőtt az is élmény volt, ha a kép csak állt és a nézőnek kellett frissítgetnie az oldalt, mekkora nagy dolog volt az is, dehát változik a világ, változnak az igények, ugye... :) Aztán nekem még olyan követelményeim is vannak, hogy lehetőleg embereket is láthassak ott a képen, minél közelebbről, annál jobb, meg hogy olyan területre irányuljon a kamera, ahol minél több lényeges vagy érdekes részlet figyelhető meg. Én aztán ezeknek a részleteknek általában utána szoktam kapirgálni, ha felfedezek például valahol egy domborművet, egy emléktáblát, cégtáblát, vagy egy elsőre felismerhetetlen rejtélyes valamit, annak utánajárok és ha szerencsém van és elég kitartó vagyok, akkor rá is jövök, mi az. Reményeim szerint ilyesmiket fogok majd nektek is mutatni, mert sok ilyen lehetőség van, csak figyelni kell.

Tehát akkor az első hely legyen az, amit egy képpel már tegnap beharangoztam:

Ezeket a képeket Valaam webkamerájáról rögzítettem, pontosabban webkameráiról, mivelhogy öt is van belőlük.* 

Mi is ez a Valaam? A Ladoga-tó északi részén egy több mint 50 kisebb-nagyobb szigetből álló szigetcsoport, a legközelebbi partmenti várostól 42 kilométerre. Legnagyobb szigetén a XIV. században kolostort alapítottak, mely köré a kisebb szigetekre az évszázadok folyamán templomokat, kápolnákat és remetelakokat emeltek. A XIX. században kialakították a vízvezetékhálózatot és 120 kilométernyi utat építettek.  Eléggé kalandos sorsú hely, egy időben Svédország, máskor pedig Finnország része is volt, ahogy a történelem dobálta ide-oda kénye-kedve szerint.

A XX. század elejére Valaam lett a legnagyobb férfikolostor Oroszországban. A II. világháború után rokkant katonák otthona volt, majd pedig múzeumként működtették, az egyház csak 1989-ben kapta vissza. Körülbelül kétszáz szerzetes él itt, rajtuk kívül pedig a turisztikai szolgáltatásokat ellátó személyzet is a szigeteken lakik. A kolostornak 5 kis hajóból álló flottája van, mivel a szigetekre csak hajóval vagy helikopterrel lehet eljutni. Szentpétervárról rendszeresen indítanak ide párnapos hajókirándulásokat. Kemény téli időben, amikor a Ladoga-tó jege elég vastagra hízik, autóval közelíthető meg a szigetcsoport.

Saját weboldalukon - igaz, csak orosz nyelven - sok érdekességet találunk, többek közt egy hosszú és részletes 3D-s bemutatót  (magát virtuális zarándoklatnak nevezi), melyben közelről láthatjuk a legszebb épületeket és persze a gyönyörű tájat. Sajnos, ha a vetítés beindul, nem lehet leállítani, szünetelteni vagy előbbreléptetni, legalábbis én nem jöttem rá ennek a módjára, de lejjebb az oldalon megtaláljuk részekre bontva is a kép- és hanganyagot, úgy jobban kezelhető.

*Előfordul, hogy némelyik kamera éppen nem működik, de ez változó, általában rendben vannak, vagy pár óra múlva megjavulnak.