Szerintem az élet

Harmadik, befejező rész - ami nem jelenti azt, hogy már soha nem fogok visszatérni erre a Nyevszkij és Malaja Szadovaja sarkán működő webkamerára, de szót kell ejtenem a közvetlen környezetében még említésre méltó objektumokról is. 

(A tájékozódás megkönnyítésére: a webkamera ennek a sarokháznak az oldalsó frontjára néz, balra a sárga épület szélső szögletében áll a múltkor bemutatott Jeliszej macska.)

Ez itt a Jeliszejevszkij üzletház. A fényes, díszes kirakatok, melyekre a kamera ránéz és amelyek különösen este mutatósak igazán, ennek a portáljához tartoznak. Az épületet 1903-ban építtette a Jeliszejev fivérek bor- és élelmiszerkereskedelmi cége, és az építészeti megoldásokkal, külső-belső díszítésekkel, a monumentalitással a társaság gazdagságát akarták jelezni. A Nyevszkijre néző homlokzaton látható egyetlen hatalmas, diadalívet formázó ablakegyüttes valójában több emeletet takar, körben a tudomány, kereskedelem, ipar és művészet allegorikus szobrai állnak. Eredetileg a földszinten maga az üzlet, a többi emeleten bank, színház és étterem működött. A szovjet időben a földszinti üzlet neve 1. számú központi élelmiszerbolt lett, fölötte pedig Театр комедии néven játszották a szatírikus darabokat, vígjátékokat. Amikor a 80-as években ott jártam, (sőt a földszinti, leginkább delikátboltnak nevezhető, elit üzletben meg is fordultam, bár nem vettem semmit), akkor még a homlokzat tetején ott volt óriás betűkkel a kivilágítható felirat, így nézett ki:

A 80-as évek végén elkezdődött és évekig tartott az épület belső és külső felújítása, a földszinten ma is delikátüzlet működik, kivétel nélkül mindennap nyitva van este 11-ig és berendezését látva némi bepillantást nyerhetünk az eredeti kereskedőház pompájába. Az emeleten ma is színház van, mely már régi nagynevű rendezőjének, Nyikolaj Akimovnak nevét viseli.
Csak pár részlet a Jeliszejev üzletház földszinti belső teréből:

A kameránk látóterébe kerülő másik objektum az a gömb ott valamiféle lépcsőkkel. Ez egy háromszög alaprajzú szökőkút, vagy inkább csobogónak mondhatjuk, érdekessége a 740 kilós gránitgömb, amely egy kerek, vízzel teli tartóban áll és  kézzel forgatható. Egyes információk szerint kezdetben az alatta lévő víz forgatta, de aztán valami elromlott benne, azóta kell kézzel forgatni a turisták nagy szórakozására. Ezzel a forgó mozgással a gömb szabályozza a vele szemközti márványtömbökből és közül feltörő vízsugarak erejét és magasságát. A tizenkét lépcső az ismertetők szerint a 12 órát jelzi és valami módon az egész konstrukcióról a pontos idő is leolvasható, de bevallom, én több leírás nyomán sem tudtam értelmezni (sem oroszul, sem angolul) ennek a módját, hátha majd nyáron, amikor a működése látható lesz, világossá válik a lényege. Télre, amikor a vizet elzárják, a gránitgömböt mindig elszállítják, hogy a nagy hideg rongáló hatásától megóvják, és egy strapabíró anyagból készült hasonló gömböt emelnek be a helyére.

Persze eköré is alkottak a járókelők egy hiedelmet, nevezetesen, hogy aki háttal fordulva aprópénzt dob a lépcsőkre, illetve, aki megforgatja a gömböt, annak a kívánsága teljesül. Úgyhogy erre a sarokra érdemes kívánságokkal megrakodva érkezni, majd pedig  pénzt dobálni a csobogóba vagy a macska köré, aztán valami majdcsak teljesül. Vagy nem. :)

Amikor a kamera közvetítését nézzük, gyakran hallatszik valamilyen gépi hang, orosz beszéd, mintha rádiótelefonon beszélne valaki, de esetenként egészen felismerhető másfajta szöveg is, hétvégenként néha zene. Ez egy hangszóróból jön, mely arra a házra van felszerelve, ahová a kamera is. A működő hangszóró alatt pedig egy emléktábla van, ez a leningrádi blokád alatt a városban elhelyezett hangszórókra emlékeztet, amelyekből a lakosok a frontról érkező híreket hallgathatták. 

Ha valakit érdekel, és sok lelkierővel rendelkezik, találhat visszaemlékezéseket a blokádról. Ezeket túlélők, illetve a blokád alatt egy ideig még életben lévők jegyezték fel a mi eszünkkel elképzelhetetlen mindennapjaikról. Én még évekkel ezelőtt olvastam  egy 11-12 éves kislány, Tánya Szavicseva naplóját, aki a blokádot ugyan túlélte, de az akkor szerzett végzetes betegségekben 14 évesen meghalt. Múltkor kutatásaim közben ismét beleakadtam a naplóba és beleolvastam. Nagy hatású és mondanom sem kell, mennyire megrendítő.

Nos, körülbelül ennyi tudnivaló kapcsolható össze ennek az egy webkamerának a látószögével. És persze nem árt az sem, ha az ember tudja hová helyezni azt a helyet, amit a kamera megmutat. Mert ha egy kicsit távolabbra is gondolunk ettől a néhány négyzetméteres sétálóutca-felülettől, akkor megemlíthetjük még, hogy ez az utcasarok, ahol a város legrövidebb utcája, a Malaja Szadovaja utca kezdődik, pontosan II. Katalin szobrával szemben van, a cárnő szobra egy kis park közepén áll, a park mögött pedig ott az Alekszandrinszkij Színház, Oroszország egyik legrégibb drámai színháza, amely egyébként Puskin keresztnevéről kapta a nevét. Tehát ha a fent említett csobogó gömbje előtt megállnánk és átnéznénk a Nyevszkij másik oldalára, II. Katalin szobrát és pontosan mögötte ezt az 1756 óta ott álló színházat látnánk.  Én legalábbis ilyesmire is gondolok, amikor a kamera előtti életet nézem, de persze nekem helyzeti előnyöm van, mert jártam ott, bár akkor még sehol se volt a forgó gömbös szökőkút, viszont Jekatyerina Vtoraja szobra mellett egy padon jól kibőghettem magam, miután a szomszédos Szaltikov-Scsedrin Könyvtárban (ja, mert az is ott van, csak ma már lekopott róla Sz-Scs. neve) a kápószerű biztonsági őr néni a frászt hozta rám. 

Na, egy szó mint száz, akit érdekel a környék, szívből ajánlom a nagyon jól használható térképet, rengeteg információt lehet leolvasni róla, aztán a leolvasott nevekkel, infókkal tovább lehet kutakodni. Mert nemcsak a google, hanem az egész internet is a barátunk. És ne higgyetek a mondásnak, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, ez nem igaz ám! Épp ellenkezőleg! :-)