Mai morzsák
Hiába, akinek
az Isten egy körömfeketényi hatalmat ad... Végállomás, busz beáll az
indulási helyére. Utasok engedelmesen az első ajtóhoz tömörülnek, mert rendnek kell lenni és ők tudják, mi a rend. Az
ajtó nem nyílik. Vezető a mobilját bizgereli, néha megnyom valamit a műszerfalon is, tehát lehetséges, hogy hivatali kötelességét teljesíti. De ezt teljesíthetné azután is, ha már fölengedte az utasokat, ám ő nem és nem, nem nyit ajtót. Percek telnek el, mire végre megnyomja a megfelelő gombot - neki ennyi lehetőség adatott a másokon való uralkodásra. Alig valami.
........................................
Nincs senki, aki meg tudná magyarázni, hogy pár éve miért kellett a Városmajor utcai
szívklinika megállóját átnevezni Temes utcának. Ha csak azért nem, hogy
az egyáltalán nem szórakozásból a kórházba igyekvőnek még rosszabb legyen. Merthogy
(nem ott lakó) földi halandónak fogalma sincs róla, hogy azt az iskola és óvoda közé szorult lépcsősort és a pár méternyi járdát Temes
utcának hívják. Az viszont mindenki tudta, hogy ha a buszmegálló neve Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, akkor nyilván ott kell leszállni, ha abba a kórházba akar menni. Hát... ezt most már csak némi kétségbeesett kérdezősködés után tudja meg.
.......................................
Miféle ember az olyan, aki a szirénázva-villogva száguldó sürgősségi vérszállító feliratú autó elé teljes természetességgel bekanyarodik a kereszteződésben?
.......................................
.......................................
Nem lehetett volna azt a nyüves buszmegállót pár méterrel (netán kilométerrel) még messzebbre tenni a kórház oldalsó kapujától? Mert így még mindig nem kutyagol eleget a beteg, aki aztán bejutva az udvarra, úgyis túrázhat bőven - ráadásul mindenhol emelkedőn vagy lejtőn - a rengeteg épület között aszerint, hogy jó vagy rossz sorsa melyik osztályra irányítja.
De ne adjak ötleteket, mert még valaki megfogadja.
.....................................
Kardiológia,
váróhelyiség, kb. 40 fok, egy bácsi nyögésein kívül néma csend. A
mellettem ülő asszony egyszercsak a férjéhez fordul: drágább lett a
benzin. Akartál ma tankolni?
......................................
Már régóta sokat cikkeznek arról, mi minden nem működik a Szt. János
kórházban. De a fűtés... na, az most garantáltan működik. Túlságosan is.
.......................................
Hurrá,
rekord! Másfél óra alatt szabadultam a kardiológiai kontrollról! Ilyen
még nem volt, többéves tapasztalataim alapján hazatérésemet du. 4 usque 5 óra körüli időre prognosztizáltam.
........................................
Milyen
front van? Vagy vérhiány van? A tízperces villamosozás során úgy félpercenként sivított el mellettünk egy-egy mentőautó, többségük sürgősségi vérszállító volt. Segítsen mindenkit az Ég...
11 megjegyzés:
A közeli műtét miatt a férjemnek többször kellett vércsoportvizsgálatra menni. Nem azért, mert újra és újra kíváncsiak voltak a vércsoportjára, hanem azért, hogy a frissítendő készenléti listán a műtét napjára készenlétben lehessen adott kórház adott műtőjében a szükséges vér. A vér annyira kevés, hogy autókkal viszik egyik helyről a másikra, óriási logisztikai háttér kell hozzá, ha egyik helyen nem használták fel, vigyék gyorsan másik műtét kezdetére máshová. Lehet, nem világos így, de a sok autó, amit észleltél, szervezési ok miatt száguldozik az utcákon.
*
Jó egészséget Ági, és szép ünnepet!
Könnyen lehet, hogy ez az oka, mert tényleg feltűnően sokszor láttam ezeket az ugyanolyan autókat.
Köszönöm szépen, Klári, Nektek is hasonló szépet és jót kívánok!
Legyen mindkettőtöknek szép Húsvétja! Az enyém valószínűleg nagyon csendes lesz.
(nem lesz locsolkodó, az biztos. De más sem...)
Ági! Tetszenek "A mindennapi élet morzsái" avagy a "Mindennapok hordaléka" címen összegyűjthető írásaid!
Köszönöm, Rózsa! Ritkán jön mostanában ihletem ilyenekhez, de ma a villamoson ülve a telefonomon jegyzeteltem csak úgy gyorsan, ékezetek nélkül, aztán itthon átírtam. Mert tudom, hogy hiába fogalmazom meg gondolatban, itthon már nem lesz kedvem leírni, sokszor jártam már így.
Legyen szép, csendes Húsvétod! Nekem is az lesz, remélem, csak túl sok lesz a fejemben az átgondolni- és döntenivaló.
Egyszer leszálltam a buszról, mert a hangos azt mondta, hogy HÉV-állomás, amit persze simán végállomásnak hallottam, hiszen a köznyelv a HÉV megállóhelyeit HÉV-megállónak mondja, s nem állomásnak. Éljen a nyelvújítás.
***
A véradó tényleg kevés.
A sorolt és nem sorolt betegeknek jobbulást, s kedves Mindnyájatoknak boldog húsvétot!
Jók ezek a mínuszos hírek.
Magam is azt tartom, hogy nem minden téma kíván regényt. Sőt.
Boldog húsvétot, Mick!
Ági, túl sokat bosszankodsz (szerintem feleslegesen :)
Aliz, tévedsz, ez nem bosszankodás, csak leírtam a történéseket, jelenségeket, melyek szembejöttek velem cirka 2 óra alatt. Most akkor ne írjam le, vagy szépítsem át a dolgokat? (kérdésem természetesen költői)
Mostanában láttál engem itt e hasábokon bosszankodni? Leginkább ismeretterjesztek, életkép már nagyon régen volt. És ha valami bosszantó lenne, abból se fogok pozitívat kreálni, az biztos. Bocs', kb. ezt gondolom erről az egészről.
mégis azt a hatást kelti, ez az alapos, részletes számontartása a kellemetlen dolgoknak, a leirása - újraélés, (sőt az olvasókkal is...)Tőlem csináld! Ez a megjegyzésem csak erre a bejegyzésedre vonatkozott, s jóindulatból - de máskor nem teszem. Párbeszéd ugysincs! (csak kinyilatkoztatás)(tapasztaltam)
Aliz, a jóindulatban nem is kételkedem, nem gondolom az ellenkezőjét. De ami ilyen vagy olyan, azt ilyennek vagy olyannak írom le és nem másmilyennek. Párbeszéd is lehet bármikor bármiről, még arról is, hogy mi számít "kinyilatkoztatásnak" - pl. hogy valaki szerintünk mit csinál túl sokat vagy feleslegesen. Nekem például kedvem támadt akkor hazafelé a villamoson ülve a telefonomon bepötyögni ezt a posztot, hogy el ne felejtsem, egyáltalán nem ártottam vele magamnak, sőt jól szórakoztam vele. Ez a háttere a bejegyzésemnek. :)
...ezt a bepötyögést irtad már, ezen nem is lepődtem meg, ez általános, én is ezt teszem, ha valami eszembe jut út közben...
Megjegyzés küldése