Az előző bejegyzés cseresznyefái Japánban, a Shimogou városkához tartozó Yunokami-Onsen vasútállomáson virágoznak. Ez Japán egyetlen nádtetős állomásépülete.
Az állomásépület helyiségeit a várakozó utasok pihenésére tették alkalmassá. Az egyik helyiségben régi irori, vagyis a padlóba süllyesztett tűzhely van, fölötte akasztóra függesztett vízmelegítő edénnyel. Az edény emelésére és leeresztésére egy rögzített, hagyományosan hal alakúra formált kar szolgál. A másik helyiségben pedig lábfürdő medencét alakítottak ki.
 |
| Az irori |
 |
| A lábfürdő medence |
Az állomáshoz tartozik egy haranggal kiegészített óratorony. Nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy vajon a harangjáték naponta mikor hangzik fel, de van a youtube-on egy déli 12-kor felvett videó, ezek szerint délben biztosan eljátssza a maga rövidke melódiáját.
Ezt pedig vasárnap rögzítettem és mivel a kamera néma, a hangulat kedvéért alászerkesztettem a harangjátékot. Itt éppen két vonat érkezik az állomásra, ez itt elöl bevárja a másikat, az utasok beszállnak, aztán ki-bejárkálnak, főleg fotózni lépnek ki, de végül mégis elérkezik az indulás ideje és szépen kimegy az állomásról mindkét vonat.
A közelben a Takakura szentélyt a vidék őrző istenségének tiszteletére szentelték és egy nyolcszázéves cédrusfák alkotta ligetben építették fel.
Innen pár kilométernyire van a régi hagyományos építésű nádfedeles házakból álló Ouchijuku, amolyan skanzen-féle látványosság, ennek egyik utcájára is irányul egy webkamera, napközben láthatjuk, amint a turisták jönnek-mennek a Nanshan utcán. Áprilistól novemberig a fent említett vasútállomástól autóbusszal lehet eljutni Ouchijukuba, ahol amennyire lehetséges, megőrizték az Edo-korból fennmaradt település látványát, a villany- és telefonkábeleket például a föld alatt vezetik. Az Edo-kor Japán történelmének 1600 körül kezdődő, nagyjából 260 évig tartó időszaka volt, a gazdasági növekedés és viszonylagos béke, virágzó kultúra kora. Ekkor lett a mai Tokyo elődje, Edo az ország tényleges fővárosa, miközben a császári főváros Kyoto volt.
Ouchijuku település a 17. századtól kezdve postaállomás volt, ahol megpihenhettek az utazók, megszállhattak a fogadókban, ételhez-italhoz jutottak a kocsmában, és ha szükséges volt, lovat válthattak és hordárt bérelhettek. A magasabb rangú hivatalnokok és a szamurájok számára külön fogadót tartottak fenn.
Némi kellemetlenség, hogy mindkét kamera valós idejű közvetítését elég gyakran reklámok zavarják és akasztják meg, de ha azt a pár másodpercet kiböjtöljük, az oldal frissítésével tovább nézhetjük az élő adást. Éjszakára a közvilágítást lekapcsolják, hajnalig csak pár fényforrás látható - egyébként 7 órával jár előbbre az óra Japánban.
*************************************
Kis kiegészítés:
Klári kérdezte, vajon gyógyvíz van-e abban a lábfürdő-medencében? Most utánanéztem és nagyon valószínű, mert a vasútállomáshoz tartozó Shimogou városkát úgy hirdetik, mint több meleg forrásra épített nyitott fürdővel rendelkező helyet. Az itt feltörő alkalikus termálvizet ezekben a fürdőkben és a hozzájuk tartozó gyógyszállókban neuralgia, bőrbetegségek és reumatikus bántalmak kezelésére alkalmazzák.
7 megjegyzés:
Micsoda egzotikus utazásokat szervezel nekünk, Ági! Szuper!
A skanzen utcáját hosszan néztem. Több sántikáló ember tűnt fel, mindannyian mentek. Szembe nagyon kevesen, az út jobb oldalán jöttek. Mire való a lábfürdő, vajon? Gyógyvíz van benne?
Ági, nehogy elégedetlennek gondolj! Az óvodás unokám is megkérdezte a tévéhíradót bámulva, hogy "hova megy a néni?"
Jaj, a lengedező zászlót vagy talán kendőkből varrt sárkányt élőben is szeretném látni! Ági, köszönöm az ebéd utáni korzózást!
Nagyon örülök, hogy legalább két olvasómat igazán érdeklik a virtuális utazások, ti ketten vagytok azok, akikért már érdemes ezeket kikutatnom és megírnom. :) Hamarosan írok majd egy külön mélyenszántó bejegyzést a webkamerákhoz való viszonyulásomról.
Klári, nem tudom, gyógyvíz-e, megpróbáltam utánanézni, de nem találtam erre vonatkozót. Majd még teszek további kísérletet. Mindenesetre a vasútállomás nevében az Onsen forrást jelent, sok Onsen-szóval jelölt más helység is van Japánban. Azt írják, hogy ezek nevébe azért került ez a szó, mert ott általában kénes víz tört elő, amit csak amúgy kiépítetlenül hagytak bugyogni és használták.
mint egy világutaz(tat)ó! ;)
A kénes víz gyógyvíz, mozgásszervi és bőrbajok orvoslására használják. (Pl. Hévíz) De jó lehet Japánban! Lépten-nyomon gyógyulhat, aki akar.
Köszönettel a kiegészítésért még azt teszem hozzá, hogy az ilyen felfedezésre csábító, ismeretközlő bejegyzések nekem nagyon tetszenek!
Én is nagyon élvezem magát a kutatást. :)
Megjegyzés küldése