Még egyszer Szevero-Kurilszkról, jó? Csak mert az a kétszeresen-is-szláv lelkem nem tud nyugodni. :)
Szóval, ma már egy fokkal szebb a látvány a tegnapinál, +2 fok van, még jobban olvad a hó, még nehezebben evickélnek a dzsipek a tócsákon át, de az emberek járkálnak, a gyerekek szaladgálnak a téren, vagy biciklivel karikáznak az úton. Gondolom, még mindig munkaszüneti nap ott is a május elseje, nyugi van, este 6 körül jár, de még kicsit süt a nap, és szépek a színes tetők.
Azonosítottam egy-két látványosságot a mai rövidke videón. Az első kameraváltás után a piros nyíllal megjelöltem a kis templomot: látod, ott lent balra az a világoszöld tornyocska, de az aranyszínű kis kupola, sajnos, alig látszik a torony mögött. Jobbra pedig a kék nyíl mutatja azt az egyemeletes épületet, az a szálloda, a "Дом Рыбака". Az egésznek a hátterében ott a kikötő - nagy sajnálatomra épp kiindult onnan egy nagy hajó, mire a felvevőt beindítottam, erről lemaradtunk. Hátul pedig a szemközti kisebb sziget, a Sumsu, mert az is még a japánoktól kapta a nevét.
A második kameraváltás után ott balra az a fényes fehér hegyes valami a felszabadulási emlékmű, körülötte a városi park most még csupasz fái. Jó lenne tudni, mi lehet az a rettenetes barna csontvázszerű házalakú monstrum ott szemben, vajon bontják-e vagy építik? Ha építik, akkor pár hónap múlva majd meglátjuk, mi lett belőle, de talán tényleg építkezés jelenlegi stádiuma lehet, mert a Google domborzati térképén még nyoma sincs ott bármilyen épületnek.
Mint már említettem, lesz még nyár Szevero-Kurilszkban is előbb-utóbb, megnézhetjük akkor is, mennyivel szebb a város valójában. Fotón, messzebbről nézve és színesen nem is olyan rossz:
2 megjegyzés:
Talán nem olyan rossz. Anyu orosz szakos (is) volt, levelezett egy orosz tanárnővel, akivel 1962-ben találkozott Moszkvában. Néhány évig jöttek-mentek a levelek, majd hosszabb kihagyás után Kamcsatkáról érkezett a tanárbarátnő levele. Ahogy az új lakhelyét leírta, ilyesmi lehetett. Valamit csinált a férje, ami miatt a fővárosból ide helyezték.Azt írta a tanárnő, hogy innen soha nem fog visszajutni Európába. Az elkeseredés gazdag orosz szókincsét általa tanulmányozta az anyu. Nem ide tartozik persze, csak eszembe jutott egy ember a bádogtetejű barakkokból.
Annak, aki ott születik, nyilván ez a természetes. De az más, ha - főleg a fővárosból! - kényszerűségből kerül valaki a világ végére. Mert ez tényleg a világ vége, egy sziget, szinte semmi kapcsolat még a saját országukkal sem, alig van nyár, hideg, hó, szél, időnként tájfun, és még a vulkánok is. Az Ebeko 7 km-re van a várostól, északra meg ott vannak a kamcsatkai vulkánok, a legdélibbek közülük alig pár kilométerre vannak Szevero-Kurilszktól, a kitörések hamuja mindig beborítja őket. Tavaly egy olyan tört ki, ami legutóbb Nagy Katalin idején, 1769-ben (!) volt aktív.
Szóval, tényleg kemény hely.
Megjegyzés küldése