Még mindig Skandinávia, még mindig Norvégia, de most nem a fjordok vidékéről. Lindesnes a skandináv medve orrán fekvő viszonylag fiatal település, 1964-ben jött létre három falu egyesülésével. De ezen a helyen, Norvégia legdélibb pontján már a 17. században is állt világítótorony, mely a Balti-tenger és az Északi-tenger közti Skagerrak szoroson átkelő hajósoknak segített tájékozódni. A mai lindesnes-i világítótorony 1915-ből való, gránit alapra vasbetonból készült. Elektromos világítást csak az ötvenes években kapott, fénye 20 másodpercenként villan fel és kb. 17 tengeri mérföldnyire (~38 km) jut el. Természetesen ma már korszerű ködkürttel is rendelkezik, amely a régi szirénát váltotta fel.
A II. világháború idején a németek kis erődöt alakítottak ki körülötte betonból, föld alatti járatokkal, négy lövegállással. Az építmény és alagútrendszere ma is látható és bejárható. Lindesnesben ma 22 fok van, ragyogó napsütés, a látogatók jönnek-mennek, felkapaszkodnak a toronyba, leereszkednek a bunkerek alagútjaiba, amint ez a következő felvételen is látható. (A zene Tron Syversen norvég zeneszerző műve.)
Amolyan igazi éjszakai felvételt mostanában elég nehéz elcsípni, mert ott így augusztus elején még mindig későn sötétedik, de tegnap este 10 után ilyen volt:
Lindesnes helye a térképen:
2 megjegyzés:
Elképzeltem, milyen lenne ott lakni, abban a kis házban.
Nagyon tetszik a világítótorony! :)
Így, augusztusban, egy kicsit szívesen éldegélnék ott.
És eszembe jutott közben Suttora, a toronyőr is a Dékány-könyvekből. Ahogy pedig rákerestem a guglin, egy remek összefoglalóba botlottam Dékány András munkásságáról, amibe jól bele is merültem (hogy a víznél maradjunk :)
Hogy merre meindenfelé kalandoztat el egy webkamera!
Megjegyzés küldése