Milyen a véletlen, ugyanazon a napon, amikor Rózsa blogjában az akráziáról olvastam, egy másik oldalon elémkerült ez az idézet: Nulla dies sine linea. A hagyomány szerint ez Nagy Sándor udvari festője, Apelles mondása volt a saját mesterségére vonatkoztatva: egy nap se teljék el vonás nélkül. A későbbi századokban aztán átvitt értelmezése terjedt el: minden napnak legyen meg a dolga, egy nap se teljen el értelmetlenül, céltalanul, valamilyen tevékenység nélkül, stb. Titusz császár állítólag jelmondatának is választotta.
Ami a konkrét vonásokat illeti, ezt a héten egészen véletlenül betartottam, mert hónapok óta először fordult elő, hogy minden nap rajzoltam. Igaz, nem Apelles hatására tettem (még nem is ismertem a fenti bölcsességet), hanem bizonyos vállalások miatt szorít az idő, de úgy látszik, szükség(em) van ilyen kényszerítő erőre, mert már félő volt, hogy lassan azt se tudom, melyik végén kell megfogni a ceruzát vagy a krétát. A mondás átvitt értelmének alkalmazása pedig... nos, az nálam még várat magára, egyelőre csak az a fontos, hogy sine linea ne teljenek a napok, aztán majd előbb-utóbb jöhet a mélyebb értelmezés is. 
2 megjegyzés:
Érdekes, Ági, 2008-ban, amikor beinditottam francia nyelvu blogom (a magyar előtt 1 évvel), ezt a mondatot írtam az első napok egyikén: "... suppléant à la tristesse stérile une volonté de faire de chaque jour fugace quelque chose de sensé qui ne le laisserait pas s'enfuir sans laisser de trace". Vagyis, fogadalmamra emlékezve, G. halála után, hogy "a steril szomorúság helyett minden tűnékeny napból csináljunk valami értékeset (értelmeset), mely nem hagyja őket elfutni nyomtalanul". Akkor kezdtem rendszeresen naplót írni is.
Természetesen igazat adok Apellesnek.
az én blogomnak , mikor 2007ben, s minden nap elkeezdtem irni, pont ez volt a mottója! :)
Megjegyzés küldése