Elfelejtett, megőrzött szavak

Azt mondja a filmben a székely kovácsember, hogy "a vassal ugyanúgy lehet dolgozni, mint annak idején az óvodában a plasztelinnel, ugyanúgy lehet formálni, gyurmázni..." És ekkor beugrott, hogy tényleg, gyerekkorunkban azt a gyurmát, amit ő plasztelinnek mond, nálunk plasztilinnek nevezték, szerintem nem is mondtuk rá, hogy gyurma, mindig csak plasztilin. Emlékszem, annak a plasztilinnek sajátos illata volt, mondhatjuk szagnak is, de nem volt kellemetlen.  Azóta se hallottam ezt a szót, mert később, amikor felnőttként naphosszat gyerekek közt mozogtam, a gyurma csak gyurma néven futott, és nem emlékszem a szagára sem. Most pedig a kimondott szó hallatán még a régi plasztilin  jellegzetes illatát is az orromban érzem, mintha itt lenne a kezemben.

És ha már elnosztalgiázgattam, rákerestem: vajon van-e különbség? A plasztilin a gyurma egyik fajtája? Vagy csak arról van szó, hogy hatvan-hetven évvel ezelőtt plasztilinnek nevezték, most meg már nem?

A lényeg, hogy vannak vizes alapú és olaj (glicerin) alapú gyurmák, ez utóbbi a plasztilin. Az etimológiai szótár meg is magyarázza:  olasz márkanév (plastilina) a görög eredetű plasti- (lásd plasztika) és a latin linere (‘ken’) elemekből.
Ma persze ennél már sokkal árnyaltabb a kép, van intelligens gyurma, kiégethető gyurma, sőt homokgyurma, modellező gyurma, meg még ki tudja, miféle (és persze van a sógyurma, amit kreatív szülők és gyerekek gyártanak). Én csak egyet ismerek, a gyurmaradírt, amiből nekem is van itthon néhány, a rajzoláshoz sokkal jobb, mint a klasszikus radír.
Gyanítom, hogy ezek egyike sem plasztilin.

Nos, némely szavak így működnek, elfelejtve és mégis megőrizve.