Kritizáljak?

Mivel a hosszú szünet alatt teljesen elszoktam a kategorizálástól, átnéztem, hogy egyáltalán milyen címkéket  szoktam én itt használni. Miből van a legtöbb, na miből? A kritizál elnevezésűből. Egyáltalán nem vagyok meglepve, ismerem magam. De bárhogy is, kritizálni mindig van mit, akár kritikus szemléletű valaki, akár nem. Nézed az embereket, nézel filmet, videót, tévéműsort, nézed a reklámokat, ennyi már  bőven elég, hogy találj bírálni valót, nem tetszőt (mert persze azt rögtön észrevesszük, ami nem tetszik). 

Például a reklámok. Mikor nem tetszik egy reklám? Hát kérem, nekem például akkor, ha felelőtlen. Felelőtlenség például azt állítani, hogy a reklámozott fájdalomcsillapító gyógyszer "a fájdalom okát, magát a görcsöt szünteti meg" – nem, a fájdalom oka nem a görcs, mivel a görcs csak a fájdalomnak egy bizonyos fajtája és mint ilyen, egy tünet, ami valamilyen okból kialakult, ezt az okot kell kideríteni. Persze lehet előbb a fájdalmat csillapítani, de azzal nincs megoldva, hiába sugallja ezt felelőtlenül a reklám. Valamint felelőtlenség azt mondani egy reklámban, hogy "biztos vashiányod van, szedj xyz tablettát" – előbb ki kell deríteni, hogy tényleg van-e vashiánya az illetőnek, vagy valami más miatt fáradt állandóan, hiszen annak rengeteg oka lehet. És hiába kötelező mindennek a végére odabökni, hogy kérdezze meg orvosát... stb., azt már senki nem figyeli, hanem elhiszi, amit hallott, és rohan megvenni a mindent megoldó tablettát. 

Régi szép idők! Amikor a publikum szegény FluimucilÁbelt szedte ízekre és ki-ki vérmérséklete szerint gyűlölte vagy sajnálta, vagy cukinak tartotta!  És emlékeztek még a gumicsirkés fickóra, aki ült a kanapén és sorolta, hogy ő milyen filmeket szeret, partraszállós, üldözős, maffiás, tankos-romantikus, stb. – közben pedig hadonászott és időnként egyet-kettőt sípolt a kezében tartott gumicsirkével? Akkoriban futott ez a tévében, amikor kezdő blogger voltam, élénken emlékszem, mennyien kihasználtuk és ennek mintájára tettünk föl kérdéseket, sőt ennek mintájára harapózott el a "szerintem" mint mondat is. De a legnagyobb klasszikusra már csak a legöregebbek emlékeznek, a Müszi reklámra, amiről ugyan azt se tudtuk, mit reklámoz, de egy ország várta lélegzet-visszafojtva, hogy a megjelenő pasas az ujjával csettintsen és azt az egyetlen, rejtélyes szót kimondja. Igazi régi szép idők!