A két legostobább közhely szerintem:
Az egyik: mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Van ennek még egy változata: mindenkinek arra van ideje, amire teremt magának. Csak az a bökkenő, hogy sokszor nem is rajtunk múlik, tudunk-e időt teremteni magunknak, és ilyenkor az embernek egyáltalán nem segít ez a közhely – hogy divatosan szóljak, "edukálni" egy fikarcnyit se sikerül senkit ezzel az ostoba sablonnal.
A másik: ami nem öl meg, az megerősít. Na persze, meg nem öl, csak rongál, gyengít. Mindenesetre egyáltalán nem biztos, hogy egy nehéz helyzetben, valamilyen szenvedés közepette ez a közhely jó vigasz, senki se fog attól megerősödni és hipp-hopp könnyebben kilábalni a bajból, ha ezzel vigasztalják.
Nem lehetne közhelyek nélkül nevelni vagy vigasztalni? Megmondom: lehet.
1 megjegyzés:
pedig a közhelyek igazságok, csak elkoptak a sok használattól, épp ezért!
Megjegyzés küldése