Van az egyik kincstári tévében egy reklám, vagy nem is tudom, minek nevezzem, azt hiszem, az ilyet szokták társadalmi célú hirdetésnek hívni. Egy fiatalember mondja el pár szóban, hogy itthon jó munkája, filmes karrierje volt, mégis úgy döntött, kimegy Új-Zélandra, ahol lassan megszokta az új életét, de mostanában kezdi értékelni mindazt, amit itthagyott: "Most már látom, hogy néha nagyon messze kell mennünk ahhoz, hogy lássuk és értékeljük azt, ami nap mint nap a közelünkben van" - ezt mondja, és én valahányszor látom, nem értem a készítők célját.
Mert szerintem legalább kétféleképpen lehet értelmezni a filmben foglalt gondolatmenetet. Az egyik: maradj itthon, mert hiába találod meg a helyed idegenben, onnan messziről visszatekintve fogod felismerni az itthoni értékeket. A másik: menj ki, hogy onnan messziről visszatekintve végre felismerd az itthoni értékeket. Vagy netán a Simone Weil-féle agyonnyúzott mondatra gondoltak, nem tudom.
5 megjegyzés:
Én nem hinném, hogy aki kitalálta, végig is gondolta normálisan ennek az üzenetét. Mert amúgy tényleg.. én is azt gondoltam, hogy ja, hát onnan én is szépnek látnám.. (más kérdés, hogy én a csúnya dolgok ellenére is maradok, kitartok...)
Én ilyenkor szoktam tanácsolni a külföldre szakadt blogos ismerőseimnek, hogy honvágy ellen olvasgasson Index-et...
Bárcsak nekem lenne egy tisztességes kétkezi szakmám! Én is kintről dicsérném az itteni jó dolgokat.
Itthon maradni természetes kötelesség és ösztönös vonzódás a hazához egyszerre. Kimenni – gazdasági okokból is – érthető. Ám jó lenne, ha anyagilag megerősödve itthon teremtenének egzisztenciát a kimenők. Ha itt vannak, ha kint élnek, lehetnek jó emberek. A közérdekű vagy társadalmi közleményt nem ismerem. Lehet, hogy semmit nem vesztettem vele?
Mick, a DunaWorld-ön kifoghatod, ott szokták bejátszani.
Én is láttam már többször is, de úgy érzékeltem, hogy ez egy filmelőzetes. Még gondoltam is, hogy megnézem majd. Igaz, most visszagondolva, nem volt kiírva, mikor adják.
Megjegyzés küldése