Elgyüttem vidékrül ide a nagyvárosba, oszt' kiderül, hogy itt is laknak velünk állatok. A pincénkben például legalább kétféle fajtájú négylábú telepedett meg a tősgyökeres városlakók nagy ámulatára. Akik nem tudják, milyen az, amikor az ember egyszercsak kénytelen a biodiverzitást testközelben érzékelni, bármennyire is nem szeretné.
Nem tudják, milyen, amikor nyár közepén az ember lánya nem mer otthon aludni, mert egér van a lakásban - igen, ez én voltam, ha jól számolom, lassan már négy éve júliusban, amikor pontosan 5, azaz öt éjszakát töltöttem utcabéli öreg barátnémnál. Sőt az első nap még ebédelni se voltam képes otthon, hanem mivel úgyis bent jártam a faluban egércsapdát, mifenét vásárolni, inkább a Marcsi kifőzde nevű műintézménybe ültem be és ettem valamit, mert úgy éreztem, otthon egy falat nem menne le a torkomon. Aztán minden este fogtam a pizsamámat-papucsomat és sötétedés után, hogy a szomszédok meg ne kérdezzék, hová megyek, átosontam Ilonkához, aki boldog volt, hogy van kihez beszélnie esténként, sőt egyszer még a laptopot és némi dévédé-választékot is átvittem, aztán moziztunk, megnéztük a Mici néni két életét. A történet vége az lett, hogy az egér valószínűleg ahogy bejött (feltételezésem szerint az ajtó alatti résen), ugyanúgy ki is ment az én önkéntes száműzetésem alatt, mert a következő két és fél évben, míg ott laktam, soha semmi nyomát nem találtam. Hozzáteszem, hogy se élve, se halva nem lett meg a kis gonosztevő, mert azóta ugyebár költöztem is és ha előbb nem, de akkor a bútormozgatás nyomán előkerült volna mindenképpen. És azt is megjegyzem, hogy nem vagyok az az egér láttán székre felugrálós, sikítozós fajta, nem félek az egértől, csak utálom, ha velem akar egy térben lakni, ennyi az egész. Volt már korábban egérkalandom kétszer is, mindannyiszor sikerült kiebrudalnom őket a lakásból bútorok döngetésével történő halálra rémisztgetéssel és némi partvissal kergetéssel, az se volt semmi, de mindenki túlélte. Ám ez a fent említett eset nem volt ilyen sikeres, hiába zavartam/zavartuk, ő maradt, hát inkább én költöztem pár házzal odébb.
Ma pedig két másik lakótárssal tanakodtunk a pincében, hogy mi lehet az, ami az egyik helyen hatalmas túrásokat produkál, olyan 3-4 vödörre való földet termel ki már nem is először, valamint az, ami kicsit odébb rendszeresen piszkít és mocorog. Míg ott ácsorogtunk és ezt tárgyaltuk, megállapodván abban, hogy az első nyilván vakond lehet - haha, régi szép emlékeim! - egyszerre csak nem messze tőlünk egy másik pincerekeszből határozott mozgolódás hallatszott. Nosza, hoztam az akkus lámpámat és világítottam befelé a rácsok közt, hogy legalább lássuk, kivel állunk szemben, ugyebár. De a rejtélyes lény nem mutatkozott, néhányat még zörgött az egymásra halmozott dobozok és nejlonzsákok közt, aztán csend lett. Mindenesetre hármunk vésztörvényszékének határozata alapján egyelőre sajtcsalétekkel megbolondított egérfogó került szakszerű elhelyezésre, aztán majd meglátjuk, fog-e valamit vagy sem. Ha nem, akkor életbe lép a B terv, a méreg. A ház őslakói szerint ebben a pincében soha nem vették észre nyomát sem egérnek, sem (ki se merem mondani) patkánynak, ami persze nem jelent semmit, mert lehet, hogy az elmúlt kb. 80 év alatt, mióta áll a ház, tényleg nem volt rágcsáló lakója a pincének, de most van.
Szóval, ami az állatvilágban gazdag környezetet illeti, kezdhetem magam otthon érezni itt a nagyvárosban, bár a béka még hiányzik a készletből. A jól megtermett béka, aki annak idején egy nyári este óvatlanul áthuppant, irodalmian szólva átgörgött a küszöbön a lábam mellett, miközben épp léptem be a bejárati ajtón. Első megrökönyödésemben nagyot nevettem rajta, mert olyan vicces volt, ahogy velem együtt jön befelé, de amikor láttam, hogy beüget (békaügetésben, naná) a hűtőszekrény mögé a sarokba, rádöbbentem, hogy ez itt fog maradni! Békával ilyen közelről addig még nem találkoztam, mert az egészen más, amikor elugrál a lábam mellett a betonjárdán vagy a fűben, na de a lakásból hogy tegyem ki? Aztán kézbekaptam a partvist és kis hadakozással terelgettem a küszöb felé, majd pedig átemeltem rajta és már kint is volt.
Itt nem valószínű, hogy békával fogok találkozni, ámbár amennyire fel van borulva a természet egyensúlya manapság, semmi sem lehetetlen. De egyelőre most a pincelakó rágcsálónkat kéne likvidálnunk, a vakondunk meg vagy elszokik innen máshová, vagy nem.
16 megjegyzés:
Nem lehet, hogy süni van a pincében???
Samu, a süni az nem túró. :)))))
nem túró, de mozgolódó és zörgő :)
Akimotonak: Tudom, hogy a süni nem túr. Én is úgy gondoltam, ahogy Gabi. Úgy értelmeztem, hogy két állat van, az egyik túrt a kertben, a másik meg zörgött a pincében. A zörgő lehet süni. :-)) Izgatottan várom a krimi végét.
Én eddigi életem során kétszer találkoztam úgymond testközelből egérrel. Egyszer a főiskolai gólyatáborban, Kölkeden. Beszökött a szobánkba, és ott láttuk, hogy szalad. De aztán nyomát vesztettük. El is neveztük Sanyinak, mert hát mindenkivel megismerkedett. De aztán valaki látni vélte kiszaladni a szobából, úgyhogy nem foglalkoztunk vele tovább. A tábor ideje alatt a táskám végig az ágyam mellett hevert a földön, 1-2 ruhadarab még benne volt, de utolsó nap nekem is össze kellett pakolnom, és az addig elveszettnek hitt Sanyi a táskám oldalzsebéből ugrott ki, és szaladt ki nyilvánvalóan a helyiségből. Én csak nevettem rajta, nem féltem tőle, de nagyon megharagudtam rá, mikor észrevettem, hogy megrágogatta a kedvenc pólóm ujját, ami aztán ettől használhatatlanná vált.
A második eset a saját 7. emeleti erkélyünkön történt, valószínűleg valami vidékről származó gyümölcsből vagy krumpliból került elő, amit kinn tároltunk. Édesapám és én vettük észre, és titkon levittük a közeli kis erdőbe, nehogy édesanyánk fülébe, neadj' Isten szemébe jusson, hogy volt egy egerünk... Ő ugyanis a székre felugrálós fajta, egyetlen állattól sem fél az egéren kívül.
Azért remélem, hamarjában kiderül, ki lakik nálatok, és majd megírod a fejleményeket. :)
Így van, a zörgő a süni. Azért is jöttem vissza, hogy töredelmesen bevalljam, milyen felületes vagyok. :)))
/Vajon, mit eszik a süni, és mi túr? Igazi krimi van kibontakozóban, én is várom a végét./
Sajnos nem süni ez, mert a sün hogy jutna be egy többemeletes ház pincéjébe? A kert felől nincs a pincének semmiféle ablaka, se nyílása. És sajnos az ürülék is eléggé egyértelmű képet mutat. :( Úgyhogy nem annyira vicces ez, mint ahogy én előadtam, dehát majd valahogy megoldódik (ha megoldjuk).
Ezen a békás jeleneten olyan jót röhögtem. :D
Az egerektől én is undorodom. Az idén télen a sufniban fogtunk 16-ot. (mocsok kis dögök) Most már hetek óta semmi nincs a fogókban, de én még mindig nem merek beljebb merészkedni, és esetleg benyúlni valamelyik szekrénybe odakint.
Amikor a lakásban volt, simán ultimátumot adtam a galérialépcsőn állva (semmi pénzért le nem jöttem volna róla), hogy addig meg nem mozdulok, amíg az egér a lakásban van. Gondolom féltek, hogy nem lesz aznap már kaja, mert megfogták. :D
Remélem a pincelakó is hamar meglesz, és nem a családjával együtt költözött, hanem csak valami magányos harcos.
Elég rosszak a kilátásaink, nem vakond, nem egér, és nem egyedül van, úgyhogy holnap jönnek az irtók. :(
Patkány lenne???
Hogy jut oda patkány? A csatornából?
Hogy itt a Rákos-patak hídjairól időről időre népes csapatokat lehet megfigyelni, azt értem. De felétek nincs patak!
Nemcsak a csatornában él az, hanem a föld alatti járataiban is. :(
A patkány csinál hagy nagy földkupacokat maga után, sajnos, a vakond meg a sün ilyenkor amúgy is téli álmot alszik.
A belvárosi Duna-parton rendszeresen láttam patkányokat tíz-tizenöt éve.
Megkérdeztem az irtókat, hogy nekünk kell-e jelenteni az ÁNTSz-nek, vagy ők jelentik hivatalból, de mint kiderült, nem jelentik sem ők, sem nekünk nem kell. Pedig szerintem az ÁNTSz-nek tudnia kellene az ilyen esetekről, úgyis az él a köztudatban, hogy Bp. patkánymentesítve van évtizedek óta, de mint látható, ez nem igaz. :(
Ez egy viszonylag friss cikk :(
http://index.hu/belfold/budapest/2012/12/22/a_patkanyoknak_sajat_elokostolojuk_van/
Hát, nagy kár, hogy nem tudtuk ezt a bejelentési lehetőséget a bábolnaiaknak, lehet, hogy jobban jártunk volna, de most már mindegy. Legfeljebb a jövőre nézve érdemes megjegyeznem a linket, Gabi, köszönjük, a ház nevében.
Hát, azért szerintem - a linkelt cikket végigolvasva és a videót megnézve - nem ártana ha tényleg szólnál róla. Bajod nem lehet belőle. De mi van akkor, ha a kis rohadékok visszatérnek?
Megjegyzés küldése