Lassan külön bejegyzést szentelhetnék egy listának arról, amiről írnék, ha írnék. Például már régóta szándékozom írni az olvasásról, aztán egy múlt századi orosz fotográfusról, meg egy-két érdekes riportról, melyeket a tévében láttam, ilyesmikről, de eddig minden elmaradt. Az olvasásról elmélkedni nagyobb összeszedettséget igényelne, mint amivel pillanatnyilag rendelkezem, az orosz fotográfusról csak meg kellene fogalmazni a pósztot, a riportokat meg szemlélteni is szeretném, de az illető tévé nem túl naprakész, ami a műsorai internetes hozzáférését illeti.
Persze lehetne napi semmiségekről is írni, például hogy hogyan is mostam kezet kábé egy héten át egy szőnyegtisztítóval, amiről azt hittem, kézfertőtlenítő. Ha jól számolom, háztartásunkban harmincvalahány éve van használatban az Ultra Sol kézmosó folyadék, mindig ott volt a mosdó peremén a szappan mellett. (Hozzá kell tennem, hogy régi hazámban mindenütt kaphatók voltak az Ultra márkájú szerek, ott volt a gyár, sőt mi egyenesen a szomszédságában laktunk.) Tehát érthető, hogy én is hű maradtam ehhez a kézmosóhoz, mindig van itthon tartalék is belőle, illetve most csak azt hittem, hogy van. A múltkor kifogyott az éppen aktuális flakon, előkaptam hát a kis szekrényből a következőt, ugyanaz a márka, a flakonon ugyanolyan kék-fehér címke ugyanolyan betűtípussal. Kicsit különös volt ugyan, hogy jé, újabban milyen kellemes ennek az illata, meg olyan selymesen krémes az állaga, mint egy jóféle folyékony szappannak, de azt gondoltam, halad a korral az EVM (vagy ki tudja, ma hogy is hívják). Csak pár nappal ezelőtt néztem meg jobban a flakont, és hát Ultra szőnyegtisztító volt! Úgyhogy a nagy kacagás után elindultam Ultra Solt vásárolni, ami nem ment simán, mert sehol egy darab, ellenben a szőnyegtisztító ott vigyorgott rám az üzletek polcairól - már persze, ahol lehet kapni Ultra-cikkeket, mert amint az egyik nagy drogériahálózat eladónője mondta tegnap, "sajnos, egyre kevesebb magyar cikket tudunk beszerezni". De ma végre sikerrel jártam, éljen a Fény utcai piac területén lévő CBA.
Mert mint tudjuk, "a krumplileves, az legyen krumplileves, elvtársak", a szőnyegtisztító meg legyen szőnyegtisztító.
4 megjegyzés:
na ezért (is) szeretek itt téblábolni olvasgatni itt Nálad:))))))))))
Emlékszel még a régi Ultra-slágerre? "Mikor az Ultra kerül a pultra, a vevő mosolyog..." stb. A vége így szólt: "Kézmosáshoz Ultra Sol-ból cseppnyit tesz, Ultra, egészséget így szerez." Harangozó Teri énekelte. Egy időben a Pünkösdfürdőn óránként egyszer eljátszották. :-) Persze ez nagyon régen volt, a 60-as években (vagy a 70-esek legelején).
Ezen most jót mosolyogtam. :) És bevallom, én még nem is láttam ilyen szőnyegtisztítót. De mert minden mindennel összefügg, legalább eszembe juttattad, hogy le kell fújnom penészölővel az egyik sarkot. :)
Dius, penészölőnek pedig csakis az Ultra Szavo! Próbáltam mást is, de tényleg ez a legjobb.
Megjegyzés küldése