Szerintem az élet

Hetekkel ezelőtt, miközben hiába kerestem a Peter Gilmore-kazettát, beletúrtam az egyik tárolódobozba és ott ősleletre bukkantam, egy 1975-ben Debrecenben készült kazettára.

Tokajból Debrecen felé a vonaton

Akkoriban még tanítottam és nyár közeledvén mindig megragadtam az alkalmat, hogy lehetőleg megússzam a nyári táborba való beosztást, ennek pedig legjobb módja volt, ha nyári szakmai továbbképzésre jelentkeztem. 1975 nyarán Debrecenben rendezték a szokásos évi orosztanár-továbbképzést, kintről idehívott tanárok vezették a csoportokat, remek volt a társaság is, az egész nagyon jól sikerült. A mi csoportunknak egy breszti tanárnő jutott, Klara Davidovna Bandurovics, szolíd, kedves, okos nő, nagyon szép kiejtéssel beszélt és jól is énekelt, több dalt is megtanított nekünk, énekeltünk is minden adandó alkalommal, ami csak belefért. Úgy hívott bennünket, hogy самая поющая группа. Megszerettük őt és a rokonszenv kölcsönös volt. Igyekeztünk számára - teljesen magánszorgalomból - a tanítási órákon kívüli szabad időben külön programokat szervezni, elvittük múzeumba, strandra, végigvezettük a város nevezetességein, sőt egy szombaton Tokajba kirándultunk vele és ott a Bodrog-Tisza csücsökben szalonnasütéssel zártuk a napot.A kéthetes tanfolyam végén valóban nehéz szívvel váltunk el tőle, néhányunkkal még évekig levelezett, én is őrzöm pár levelét. 

A tanfolyam vége felé kitaláltuk, hogy jó lenne fölvenni a dalokat, ezért összegyűltünk az egyik kollégiumi szobában Klara Davidovnával együtt, beszélgettünk, ettünk-ittunk, majd pedig énekeltünk. De főleg őt hagytuk szólózni, a mikrofont is úgy helyeztük el, hogy amikor vele énekelünk, a mi hangunk csak aláfestés legyen, és mindezt felvettük a magnóra. Hát ezt a kazettát találtam meg a múltkor, amit néhány évvel ezelőtt már megpróbáltam lejátszani, de nem sikerült, valami élvezhetetlen zörejt lehetett csak kicsalni belőle, el is keseredtem akkor, hogy ez a visszahozhatatlan élmény végleg elveszett. És láss csodát, most mégis megszólalt abban a vitatható minőségben, amire 1975-ben egy MK-25 magnó képes volt (örömömben digitalizáltam is azonnal). Egy-két úttörődal van rajta, amolyan tábortűz mellé való, a tanárnő pedig filmdalt, népdalt, klasszikus lírai dalt énekel.

Klara Davidovna Bresztben egy középiskolában tanított orosz irodalmat. Manapság a nevére rákeresve egy 2008 áprilisi újságcikk jelenik meg, ahol így említik: "... под руководством преподавателя литературы (ныне покойной) Клары Давыдовны Бандурович..." - tessék megfigyelni, milyen szépen fejezi ki az orosz azt, hogy a mi kedves tanárnőnk bizony nincs már az élők sorában. De a hangja itt van ezen a felvételen és talán megbocsátja nekem, hogy most kiteszem ide a virtuális térbe.