Idén erre a hétvégére esett a Budapest 100, a százéves házak ünnepe. Nagy önmérsékletről tettem tanúbizonyságot, mert ez alkalommal nem jártam le a lábamat, egyik helyszínről a másikra rohanva, hanem mindössze két látogatást tettem, ami tulajdonképpen egy, de mégis több. Mindjárt világos lesz, miről beszélek.
Hirdették egyik programnak szombatra a Szilágyi Dezső tér 4. alatti bérház, másik programnak meg vasárnapra a házzal szemközti református templom bemutatását, tehát a helyszín egy volt, de az alkalom kettő. Viszont ha már ott voltunk, tényleg egy-két házhelynyit kellett csak odébbsétálnunk, és máris belekerült a programba a Budai Vigadó, a Fő utcai kapucinus templom, a négy kis színes régi ház, és mellesleg persze az eredeti helyszín, az a bizonyos bérház is. A Fő utcán és a rá felfűzött terecskéken egyébként sem kell nagyítóval keresgélni a látni- és megmutatnivalót, annyi van belőlük.
Az említett bérhazban lakott néhány évig Bartók Béla, és itt született egy kevéssé ismert, félig indiai, félig magyar festőnő, Amrita Sher-Gil. A Budai Vigadót manapság legtöbben a Hagyományok Házaként ismerik, több intézménynek is otthona, itt tartja előadásait például az Állami Népi Együttes. A református templom melletti sarkon egy díszkút áll, tetején a templom tervezője, Pecz Samu alakjával, melyről a turisták állítólag rendszeresen azt hiszik, hogy egy szent szobra.
Aki többet szeretne tudni az egyes épületekről, annak szíves figyelmébe ajánlom a linkeket, egyébként pedig mutatom a képeket.
3 megjegyzés:
Hányszor elmentem mellettük, de csak kívülről ismerősek. Nagyon tetszik a mozgó albumod is. :)
De rég is volt, hogy Éva lányom és még sokan „népi táncoltak” a Budai Vigadóban. Egyebekben szépen kikupálták Budának azt a fertályát(szép magyar szó).
Hú, de szerettem azt a környéket. Néhány évet éltem ott, nem is a legboldogabb éveimet, mégis, ha azt mondja valaki, mehetek ODA vissza, mennék azonnal.
És akkor végre bemennék megnézni a református templomot, mert belülről nem láttam sose.
stali
Megjegyzés küldése