Szerintem az élet

Tegnap a Keletiben jártam és megállapítottam, hogy a pályaudvar környékén most már az eddiginél is nagyobb a káosz. Nemrég bezárták a főkaput és csak a két oldalsó bejárat használható. Erről eszembe jutott, hogy vajon ismerik-e ma a népek az indulási oldal, érkezési oldal fogalmakat? Merthogy régen a Thököly út felőli volt a pályaudvar indulási oldala, a Kerepesi út felőli meg az érkezési oldal, bizony. Szóval, mostanában a tömeg ezen a két oldalon özönlik be a Keletibe és vándorol körbe-körbe a vágányok körül, mivel a sűrűn közlekedő, hétköznapi, munkás- és zónázó vonatok szinte kivétel nélkül a két legkülső vágánycsoportról indulnak és nem a csarnok közepéről. Az én vonatomat, amivel Mendére megyek, mindig a Thököly út felőli fronton jó távol fekvő három vágány valamelyikéről indítják, mire oda kicaplatunk, hát komolyan mondom, majdnem a domonkos templommal lehetünk egyvonalban. 

A csarnok főbejárati részén mindig nagy a tömeg, ott van ugyanis a nagy kijelző, melyet, mint valami csodatévő bálványt bámul mindenki, hátha végre megjelenik rajta az óhajtott vonat neve és a vágány száma. Mostanában nincsenek ott a sakkozók, akik az ütközőbakok előtti műkőépítményekre támaszkodva játszanak már évek óta úgy is, mint színfolt a koszos, szürke környezetben.  Míg arra vártam, hogy végre kiírják a  mendei vonatot, majdnem kitérítettek a hitemből, azt se tudom, milyen vallásra, mindenesetre alig tudtam lebeszélni azt a korombeli asszonyt, aki mindenáron valami füzetet akart rámtukmálni és bizonygatta, hogy dehát ő csak szép és jó dolgokról mesélne nekem. Aztán kénytelen-kelletlen föladta - korábban kell annak felkelnie, aki engem rávesz valamire, amit nem akarok - és könnyebb préda után nézett, de amint láttam, nemigen volt kapása még tíz perc múlva sem, nem tudom, hogyan számolt el a tegnapi teljesítményével ott, ahol számonkérik.

Aztán Mendén keresztmamám egyszer véletlenül úgy szólított:  Iluskám,  de rögtön észbekapott és saját tévedésén bosszankodva magyarázta, hogy mert annyira hasonlítasz anyukádra. Hát igen, végül is hallgathatok én minden névre, teljesen mindegy. :)